Django, a gipsy swing pápája

A manouche stílus, s ezzel a szinte egyetlen európai eredeti dzsesszműfaj megteremtőjének van egy hivatalos és egy legendás – magyar vonatkozású – életrajza. Az első szerint Jean-Baptiste Reinhardt, cigány nevén Django, 1910-ben született egy belga kisvárosban, s már nagyon fiatalon hegedűn, gitáron és bendzsón is játszott, virtuóz módon. Írni-olvasni nem tudott, iskolába sosem járt, hiszen szülei vándorcigányok voltak, fiatal éveit egy Párizshoz közel táborozó roma közösségben töltötte. A csodagyerek már 12 évesen a francia főváros bárjaiban játszott.

Hazai cigánymuzsikus berkekben viszont tartja magát az a szájhagyomány útján terjedő történet, hogy Django Romániából származik, s élt Magyarországon is, ahol itteni roma zenészekkel „haknizott”, s útja innen vezetett Belgiumba.

Ami viszont már biztos tény, fogalmaz Illés Ferenc, a Django zenei útján járó, őt példaképnek tekintő Budapest Gipsy Swing vezetője, hogy Reinhardtot tizennyolc évesen az egész életét meghatározó tragédia érte: kigyulladt a lakókocsijuk, amelyből nem tudott kimenekülni, így jobb oldala teljesen megégett. A sérülés következtében bal keze kisujját és gyűrűsujját többé nem tudta mozgatni.

Tizennyolc hónapig lábadozott egy szanatóriumban, ahol újra gitározni kezdett, s kifejlesztett egy olyan játéktechnikát, amelynek segítségével a sérülése ellenére is virtuózan tudott játszani. Ezzel stílusteremtő lett, az úgynevezett húros dzsessz vagy cigány dzsessz hangzásvilágával pedig világsikert aratott.

Amúgy a hírnév nem különösebben érdekelte, volt, hogy nem ment el fellépésekre, sőt, a Duke Ellington által neki szervezett New York-i koncertjén sem volt jelen. Az általa teremtett zenei stílus viszont meghódította a világot, ma pedig reneszánszát éli, köszönhetően többek között Woody Allen A világ második legjobb gitárosa című filmjének, amelyet Reinhardt élete és zenéje ihletett, persze a komikus-rendező némi csavart vitt bele, vagy éppen a 2017-ben bemutatott Django című francia filmnek, amely a II. világháború idején játszódik, s Palya Bea volt az egyik főszereplője, a zenész feleségét megformálva.

– Több mint tíz éve körülötte forog az életem – mondja Illés Ferenc –, sokat köszönhetek annak, hogy megismertem és játszhatom azt a stílust, amit a „gipsy swing pápája” teremtett. Ez a muzsika összehozott kiváló zenészekkel, nagyszerű emberekkel, s olyan helyekre jutottam el, ami egy életre elegendő élményt adott.

A Budapest Gipsy Swing vezetője korábban muzsikált együtt azzal a Stochelo Rosenberggel is, aki a Django-film zenéjét feljátszotta, s állt egy színpadon a szintén világhírű Roby Lakatossal is. Illés Ferenc eljutott arra a fesztiválra, amit minden évben megrendeznek egy Szajna-parti kis faluban, Samois-sur-Seine-ben, ahová Reinhardt 1951-ben visszavonult, s ott is halt meg agyvérzésben ’53-ban, mindössze negyvenhárom évesen.

A manouche dzsesszt nehéz meghatározni, leírni – azt hallani kell, Illés Ferenc azonban kérésünkre mégis megpróbálja.

– Ahogyan mi játsszuk, abban keveredik a magyar és a francia kávéházi hangulat, ezt ötvözzük improvizációval, jó kedvvel, olyan zenével, amire a lábak megindulnak. Fontos az életérzés, ami mögötte van, a muzsika pedig rendkívül vidám, befogadható, dallamos és szerethető.

A gipsy swing magyarországi népszerűsítésében Illés Ferenc élen járt, amikor annak idején létrehozta a jazzmanouche.hu honlapot, amelynek hatására elindult egyfajta érdeklődés a stílus iránt, később pedig a hazai nagyzenekarok hangszerpalettáján megjelentek a különleges kialakítású django gitárok, és alakult néhány, külön erre a műfajra szakosodott zenekar is.

A Budapest Gipsy Swinget nem kerülik el a sikerek, virtuóz hegedűsük, Duka László nemrégiben megnyert egy nemzetközi improvizációs versenyt, amelyet Roby Lakatos rendezett.

– Ez hatalmas öröm nekünk, és további löketet is adott – fűzi hozzá Illés Ferenc. – Nagyon szeretünk együtt játszani, és abban bízunk, hogy ahol fellépünk, ott át tudjuk adni ezt a zenei élményt. Hévízre például mindig szívesen jövünk, mert itt értő, befogadó a közönség, s kedveljük a várost is. Ám a gipsy swing ugyanúgy működik egy lakókocsi előtt, hangosítás nélkül is, mint itt, a színpadon. S ezt mindannyian Djangónak köszönhetjük.