Nagyszabású ünnepséget tartottak Vajda József születésének századik évfordulóján

Igaz, a jeles népzenegyűjtő az ország északnyugati csücskében, Mosonban született, mégis méltán említik együtt a nevét az ismert zalai népdallal, hiszen oroszlánrésze volt abban, hogy eredeti szövegével és dallamával megmenekült a feledéstől. Pedig a kántortanítónak anno nem volt fonográfja, magnója, de – mint ifj. Horváth Károly zenetanár, népzenekutató, a népdalgyűjtő kortárs, Horváth Károly fia, megemlékezésében kiemelte – soha nem érte be azzal, amit addig elért, mindig többet szeretett volna, gyermekkorában sem elégedett meg azzal, hogy járt szolfézsra, zenei órákra, kottázni szeretett volna, a zenét minél jobban megismerni, s keményen meg is dolgozott érte, ennek volt köszönhető, hogy papírra vetve meg tudta örökíteni a hallott énekek dallamát.

A rendezvényt január 3-án, Vajda József születésének 100. évfordulója tiszteletére szervezte a gellénházi népdalkör egyesület, az ünneplésre meghívták a Vajda családot is. Délután gyertyát gyújtottak példaképük zalaegerszegi sírjánál, ahol a virágok mellé népdalokból is összeállítottak egy csokrot. A főhajtás este Gellénházán folytatódott – ekkor már Vajda József gyermekei, hozzátartozói, barátai mellett az általa gyűjtött népzenén nevelkedett dalkörök is jelen voltak.

– Népdalkörünk ma kettős megemlékezésre gyűlt össze – hangsúlyozta Kulcsárné Csejtei Marianna, a Vajda József Népdalkör művészeti vezetője. – Elsősorban Vajda József pedagógus, népdalgyűjtő centenáriumát ünnepeljük, másrészt azt, hogy 20 éve, halála után két évvel a család hozzájárulásával felvettük Józsi bácsi nevét. Ő nekünk nem csak névadónk, példaképünk is. Rendszeresen találkoztunk, csokrokat állított össze nekünk, bemutatta, elénekelte, hogy is kéne szólni egy-egy népdalnak. De nemcsak nekünk segített, hanem a megye sok-sok népdalkörének, pávakörének. Ha kérték, ment és segítő kezet nyújtott.

A sokszoros Aranypáva-díjas és nagydíjas gellénházi népdalkör dalcsokra után levetítették a Szép Zalában születtem című filmet, amelyben a család tagjai, kortársak, pedagógusok, egykori tanítványok idézték fel a népzenekutató munkásságát, nevelői módszereit, az emberekhez, gyerekekhez főződő szereteten alapuló életszemléletét. A film után a rendezvényen jelenlévő barátok, volt munkatársak közül többen is megosztották közös élményeiket. Horváth Ernőnének, az Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület szakmai vezetőjének még a novai „hőskorban” volt szerencséje őt megismerni, így már jó barátként kapott később segítséget népdalkörvezetői munkájához. Horváth Miklós, a TESZ országos és a megyei szövetség elnöke sok kedves, vidám sztori felidézése mellett elénekelt egy tőle tanult dalt. Antos Gyula még a ruhagyári kórus idején szerzett közös élményeket tette közkinccsé, Németh János Kossuth-díjas keramikusművész a népművészet iránti elkötelezettségük révén összekovácsolt barátságukról szólt. Ifj. Horváth Károly örömmel számolt be róla, hogy Vajda József és népzenekutató kortársai hagyatékát nem fenyegeti a feledés veszélye, köszönhető ez annak is, hogy a jeles népzenészek nemcsak összegyűjtötték a népdalokat, hanem tanították is, felneveltek egy pávakörös, népdalkörös generációt, amely életben tartja és továbbadja azokat. Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója a Szép Zalában születtem mozgalomról szólt, amely eredetileg „Zala megye az én hazám” címmel vetélkedőnek indult, s amelynek köszönhetően sok százan ismerték meg és népszerűsítették Zala népdalait, népi játékait, hagyományait.

Az ünnepségen részt vevő szépszámú dalkörnek köszönhetően több mint száz torokból csendültek fel a zalai népdalok, az alkalmi kórust ifj. Horváth Károly vezette és kísérte háromhúros brácsáján. Az ünnepség végén a Vajda család képviselői meghatottan köszönték meg a szeretetet, amellyel a szervezők és a népdalkörök ápolják Vajda József emlékét, életművét. Zárásként közösen elénekelték a Zalai zöld erdőben születtem kezdetű népdalt.