A tyúkanyó és a kakkuktojás – 25 éves az Orff Ütőegyüttes

A negyedévszázados jubileumot ünneplő társaság nemrégiben szó szerint és átvitt értelemben is ütős koncerttel szórakoztatta rajongóit a HSMK színháztermében. Nyitásként egyből a fiatal generáció egyik kedvenc pop dalát, Mark Ronson és Bruno Mars szerzeményét, az Uptown Funkot adták elő xilofon, vibrafon, marimbafon, dob, zongora, gitár és különböző effekthangszerek segítségével. A folytatásban is megmaradt a lendület, a varázspálcák egyre ütemesebben táncoltak a rózsafákon, az „orffosok” pedig még számos meglepetéssel szórakoztatták közönségüket. A műsorszámok között nagy sikert aratott a közös dobolás, mosolyt csalt az arcokra a korábbi tagok produkciója, vagy említhetnénk a szülőkből alakult alkalmi csapatot is, amely H(ősök) néven mutatta meg, hogy bizony nem csak a húszéveseké a világ.

Taps, függöny és vége. Egy klasszikus koncert így fejeződik be, de nem az Orff Ütőegyüttesé. A tagok nem színlelt barátok, az évtizedek során valóban összeforrt az életük, tanítványokból munkatársak, kollégák, sőt családtagok lettek. A csapat egy „erős motorral” indult még 1994-ben, ekkor tette át Bücs Angéla a székhelyét Erdélyből Nagykanizsára. Praktikusan a helyi zeneiskolában kezdett el dolgozni, mint szolfézs- és zongoratanár. Az akkori igazgató, az azóta nyugdíjas Baráth Zoltán érdeklődött, van-e olyan másodhangszer, amin játszik még. Ez volt a xilofon. Aztán továbbképzésre küldte a fővárosba, ahol az Orff-módszert tanították, ami leegyszerűsítve a muzsika, a beszéd és a mozgás együttes ötvözése a zenepedagógiában. Az ott tanultakat a szolfézscsoport néhány lelkes tagjával a gyakorlatban is kipróbálta faxilofonokon. Ma már tudjuk, milyen jól tette: az első tapogatózó koncertet megannyi külföldi fellépés, hazai seregszemle, keszthelyi Helikon-minősítések, számos elismerés és díjeső követte. Mind közül a legértékesebb a 2011-ben elnyert Zalai Prima Díj volt, mely megmutatta, hogy a kanizsai fiatalok a megyei művészeti élet kiemelkedő részei.

Néhány éve a szerénységéről ismert Bücs Angéla csendben nyugdíjba vonult, s átadta a stafétát az ifjú szaxofontanár Fekete Melinda Zsófiának. Az együttes új vezetőjében az empátia, a kedvesség és az odafigyelés ötvöződik, mely elengedhetetlen egy folyton fejlődő 50 fős társaság életében. Azonban a születésnapi koncerten kiderült: Angéla néni egyfajta tyúkanyó szerepet tölt be jelenleg is, aki kivételes személyiségével valósággal megbabonázza a tanítványait. Szerinte ebben nincs semmi rendkívüli, mottója: hogy kapni tudjál, ahhoz adnod kell.

– Nem lehet zenével nevelni, csak szeretettel, másképp ez nem működik – mondta Angéla. – Néha a próbákon kiabáltam is, olyankor nem biztos, hogy szerettek. De talán megbocsátották, hiszen a koncerten kiderült: a tökéletesség érdekében történt. Aztán az élmények, a tábori foglalkozások, a bulik, az olykor mély beszélgetések tettek bennünket családdá, olyan szellemiség járja át a csapatot, ahová felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt jó tartozniuk.

A kanizsai Simán Kristóf 16 éve lett az ütőegyüttes örökös tagja, s bár évekkel ezelőtt felhagyott az aktív szerepléssel, most örömmel tért vissza második otthonába, ahol évtizedeken átívelő barátságok köttettek a tagok közt, akikkel a mai napig együtt tervezik a nyaralásokat.

Az Orffban több szerelem is szövődött már, Rózsás Petra és Rózsás Gábor például tavaly kötötte össze az életét.

A zenekar jelenlegi vezetője, Fekete Melinda Zsófia az egyetlen kakukktojás, aki korábban soha nem volt „orffos”, de az életérzést gyorsan magába szívta. Fúvós tanárként kihívásként tekintett feladatára, melyben azóta kiteljesedett. Büszke arra, hogy az „ABC” névre keresztelt csapatának tagjai még alig látszanak ki a kottaállvány mögül, de lelkesek, s így mindannyian családtagokká váltak. Ez is azt mutatja, hogy az ütőegyüttesnek nemcsak nagyszerű múltja van, hanem dinamikusan fejlődő jövője is.