Miben rejlik Pókember misztériuma?

A történet a Végjáték után nem sokkal játszódik, Peter Parker (Tom Holland) visszatért, ám elfáradt, így pont kapóra jön egy európai kirándulás az osztályával. Hősünk csak pihenni szeretne és átlagos dolgokat csinálni. Számításába természetesen hiba csúszik, és újfent fel kell vennie a pókjelmezt.

Egy Marvel-filmnél a tökéletes élményhez elengedhetetlen a háttértudás és a korábbi filmek ismerete. Ennek megfelelően a Végjátékban lezajlott események is kihatottak a világra, amit szépen megmagyaráz az Idegenben. A csettintés következményei, az ötéves elcsúszás viszontagságai, illetve Tony Stark hagyatéka, ami most Peter vállát nyomja. Ettől függetlenül senki ne számítson véresen komoly cselekményre, John Watts rendező legalább annyira készített könnyed tinifilmet, mint szuperhős-produkciót. Ez lehet, hogy elsőre furcsa lesz, de a stílus remekül passzol az összképhez, a 16 esztendős főszereplő dilemmája továbbra is átélhető. A fiatal srác csak egy kicsit élni szeretne, de ekkora felelősséget cipelni mindig teher, így érthető, miért van benne egyfajta megfelelési kényszer és bizonyítási vágy. A konfliktus a sztorihoz hasonlóan egyszerű. A világ különböző tájain feltűnik négy elementál, amik a természet erőiből (föld, víz, tűz, levegő) nyerik energiájukat. Egy rejtélyes hős Mysterio (Jake Gyllenhaal) képében megmenti az embereket és összefog Pókemberrel, valamint Nick Furyval (Samuel L. Jackson) és csapatával. Aki ismeri az új karakter hátterét, tudja, mivel áll szemben, aki nem, azt bizony meglepetések érik.

Sajnos már az első előzetesnél lehetett gondolni, mire megy ki a játék, de mindenképp a film javára írható, hogy ez a fajta kiszámíthatóság nem ront az élményen. Mysterio remek karakter, s noha a motivációját nyugodtan hívhatjuk elcsépeltnek, a karizmája és persze Jake Gyllenhaal játéka abszolút emlékezetessé teszi. Nem is beszélve a módszeréről, ami az illúziókon alapul. A káprázatra épülő jelenetek egyértelműen az Idegenben csúcspontját jelentik, olyan kreatív vizuális megoldásokat használva, amik helyenként a Doctor Strange elszállt vízióival is felveszik a versenyt. Ahogy egy Marvel-filmnél megszokhattuk, ezúttal se maradunk stáblistás jelenet nélkül, melyből kettőt is látunk. Érdemes kivárni a végét, ugyanis a korábban említett kiszámíthatóság itt megszűnik és a frappáns csavarokkal más aspektusba kerül az epilógus.

A barátságos és közkedvelt Pókember köszöni jól van, és új kalandok elé néz. Noha a cselekmény kisebb léptékű, helyenként esetlen, sőt illogikus, elég szórakoztató ahhoz, hogy lekösse a nézőt. Az európai színtér változatosabbá tette az összképet, a látvány és a vizuá­lis megoldások parádésak, a főhős jelleme pedig a helyenkénti infantilis megmozdulásai ellenére is sokkal kiforrottabb lett. Emlékezetes, ahogy reflektálnak a 2008-as Vasemberre, szépen keretbe foglalva az eddigi 23 filmet. Az Idegenben hivatalosan is lezárta a harmadik fázist, a Marvel pedig a szokásos, megbízható formulát nyújtja. Az új irány tetszetős, van benne potenciál, lesz még részünk meglepetésben a jövőben.