Képzőművészek és irodalmárok egyaránt kedvüket lelték a 9. művészeti piknikben Cserszegtomajon

A cserszegtomaji portára lépve körbeveszi az embert a kert romantikus varázsa. A bokrok közt elárvult festőállványok álldogálnak, a hangfalból Zorán egyik dala szól, de csak pompás hortenziák és dúsan termő gyümölcsfák hallgatják. A kompániát a házban találjuk, terített körasztal mentén várják a második fogást, Ferdi rakott krumpliját. A családias hangulat jegyében a házigazda maga főz a művésztelepre, amely az otthonuk minden szegletét belakja.

Cserszegtomajon húsz éven át az iskola adott otthont a Takács Ferdinánd által szervezett művésztelepnek, de változott a helyzet, s kilenc éve a Művészek Szabad Alkotóközössége (MŰSZAK) kínál keretet a képzőművészeket és irodalmárokat egyaránt fogadó művészeti piknikhez. Utóbbi kifejezés is a kötetlen, felszabadult szellemiségre utal, ami sokféle alkotónak kínál módot a kibontakozásra. Összesen 36 képzőművészt és 8 irodalmárt invitáltak a táborba, de mindig van egy kis „átmenő forgalom”, így elférnek. A nagykanizsai Domina Zsóka ottjártunk napján kapcsolódott be a munkába, a keszthelyi Ágh Edit pedig épp hazafutott valamiért. Másnapra várták Szényi Zoltánt Zalaegerszegről. Számos helyről érkeztek még alkotók, Balogh István Péter például Velemérből, Tirnován Kata és Tamás Pápáról, Kolumbán Antal Ilonka pedig Székelyudvarhelyről.

A művésztelep idei vezérfonalát Boromisza Tibor festőművész (1880–1960) munkássága adta, annak apropóján, hogy a festő 1945 és 1953 között Keszthelyen élt. Minden évben törekszenek rá, hogy leporolják egy-egy elfeledett, Zalához kötődő festő életművét. A választott alkotó munkáiból kamarakiállítást rendeznek, s róla szól az akciófestés is, mely során kollektív mű születik, a művész stíluselemeinek, festészeti gesztusainak beépítésével.

Így volt ez idén is, a Boromisza Tibor emlékére készült triptichont Takács-Szencz Lívia, Illés Major Julianna és Kolumbán Antal Ilonka alkotta meg. Az akciófestést irodalmi est és lecsóparti követte.

A Boromisza-műveket nagy óvatossággal, riasztóval védett helyiségben állították ki, nyomós indok erre, hogy a közelmúltban egy aukción 87 millió forintért kelt el egy festménye.

– Boromisza Tibor pályája Nagybányán indult, Ferenczy Károly volt a mestere – kezd az alkotó bemutatásába Takács Ferdinánd. – Újító törekvései miatt később eltávolodott e körtől, s kubisztikus, a vadakra jellemző irányt vett festészete. Többségében a korai műveiből sikerült összeállítanunk a tárlatot, több forrásból, magángyűjtőktől és a Balatoni Múzeum anyagából.

Boromisza Tibor olyan erős elhivatottságot érzett a festészet iránt, hogy odahagyta érte katonatiszti pályáját. Rómában, Párizsban, Münchenben képezte magát, művészetszervezőként szintén aktív volt. Festészetére az is hatott, hogy érdeklődése élete delén a buddhizmus és a japán kultúra felé fordult.

– A tárlat megnyitójára eljöttek Boromisza Tibor leszármazottai, itt volt a leánya, továbbá két unokája, családostul. Rendkívül boldoggá tette őket, hogy megemlékezünk jeles felmenőjükről.

Míg beszélgetünk, az alkotók újra benépesítik a kertet. Néhányan még kávéjukat szürcsölik a lombok árnyékában, de Váncsa Ildikót már palettájánál leljük. A festő- és grafikusművész Kokas Ignác tanítványaként szerzett festőszakos diplomát a képzőművészeti főiskolán, majd a mesterképzőt murális szakon kezdte el. Három évvel ezelőtt férjével együtt Keszthelyt választotta otthonául, azelőtt Martonvásáron éltek.

– A Balaton, a város hangulata vonzott ide bennünket, az új otthonunk mellett egy kis látogatható műterem-galériát is berendeztem. Két éve volt egy bemutatkozó kiállításom a Simándy-teremben, ott nagyobb méretű munkáim is láthatók voltak, emellett szobrászattal és grafikával szintén foglalkozom – halljuk Váncsa Ildikótól, aki több mint 30 önálló tárlatot tudhat már maga mögött.

Főiskolai mestere, a tíz éve elhunyt Kokas Ignác legendás alakja volt a honi művészeti életnek. Karakteres stílusa sokak vásznán hagyott nyomot.

– Nagyon szerettem, nyitott ember volt, nem kényszerített ránk semmit – emlékezik az egykori tanítvány. – Nem volt könnyű kivonni magunkat a hatása alól, s a 80-as évek elején szinte mindenkit elragadott az általa is képviselt nonfiguratív világ, de aztán nagyon hamar rádöbbentem, hogy nekem a képhez kell a megragadható forma, az ábrázolható ember. A munkáimat érzelem-központúnak mondják, ami igaz is, hiszen mindig az a célom, hogy kifejezzek valamit. Most járok első alkalommal ezen a művésztelepen, friss keszthelyiként az interneten bukkantam rá. Többször összefutottunk kiállításokon is, s meghívás lett a vége. Hangulatos a környezet, jó kedélyű a társaság, koncentráltan dolgozunk, hiszen az egy hét hamar elröppen.

Hagyjuk is Ildikót, hogy kedvelt kék tónusaival tovább építse vásznán a nőalakot, s továbblépünk Tirnován Tamáshoz, aki a pergola árnyékában különös alkotást bont ki hamvas hársfából. A három, egymásba kapaszkodó elemből álló kompozícióba lepkeszárnyakat, de akár mamutcsontokat, agyarakat is beleláthatunk, s jelen vannak a férfi és női szimbólumok is.

– Organikus kapcsolat… – summázza az alapgondolatot Tirnován Tamás, aki a képzőművészeti egyetem szobrász-restaurátor szakán végzett. – Az egymásba hatoló formák s a kompozíció mozgalmassága révén valamiféle ütközet, csata képe is bevillanhat, de a nemiség, vagy a formák kapcsolódása által megszülető egyensúly asszociációja sem távoli. Mindenki a neki kedves olvasatot választhatja. Húsz éve járok a művésztelepre, már az iskolai fejezetnél bekapcsolódtam, s a MŰSZAK mind a kilenc évét élvezhettem itt, ebben a tündérkertben.

A család, élén Tirnován Ari-Vid szobrászművésszel Kolozsvárról települt át 1988-ban Pápára. Tamás már középiskolásként babérokat szerzett, a Helikonon első díjat kapott kisplasztika-sorozatáért. Húga, Kata is eljegyezte magát a képzőművészettel, s ugyancsak a tábor magjához tartozik.

– Szobrászként rendkívül inspiratív számomra, hogy karnyújtásnyira dolgoznak tőlünk festők, grafikusok – ecseteli a művésztelepi lét erényeit Tamás. – A vizuális társművészetek, no meg az irodalom jelenléte nagyon impulzív, a megszokott csapásból kizökkentő közeget teremt. A hétköznapokban szobrász-restaurátorként tevékenykedem, több kiemelt műemléképület homlokzatán is dolgoztam, mint például a Párisi udvar, az Iparművészeti Múzeum. Legújabban pedig a nagyvázsonyi Szent István templom barokk faoltárait és szószékét restauráljuk. De ez a pár nap még a szobrászaté…

A művésztelep e nyári termését október 6-ig a cserszegtomaji helyszínen tekinthetik meg az érdeklődők, ezt követően a keszthelyi Balatoni Múzeumban nyílik belőle tárlat, majd 2020 kora tavaszán Zalaegerszegre, a Móricz Galériába látogat a kollekció.