Éretlenül az érettségről – Éretlenségi filmkritika

Előzetesen nem tudtam semmit a filmről, így látatlanban egy kedves coming of age (felnövéstörténet) mozira számítottam. Az Éretlenségi ettől első blikkre messze áll, de ez csak a végeredmény javára vált.

Amy (Kaitlyn Dever) és Molly (Beanie Feldstein) a legjobb barátnők, a jövőt tervezgetik, ugyanis sikeresen túlélték a középiskolát. Az utolsó nap azonban rájönnek, hogy minden jóból kimaradtak, mert csak a tanulásra koncentráltak, így búcsúzóul jól akarják magukat érezni egy házibuliban. Már csak el kéne jutni egyre.

A történet végtelenül egyszerű, arra a sablonra épül, amikor az iskola nem túl népszerű diákjai bulizni szeretnének vagy épp elveszteni a szüzességüket. Az Éretlenségi is hasonló mederben csordogál, mégis más. Hőseink nem vesztesek, szimplán nem szocializálódtak és ismerték meg iskolatársaikat, mert mindent feltettek a tanulásra. Amikor azonban kiderül, hogy sokkal lazább ismerőseik is menő egyetemekre jutottak be, elszakad a cérna. Van mit bepótolni, így irány a legközelebbi parti. Wilde ügyes direktor, ugyanakkor az első negyedórában nem tudtam konkrétan, mit akar. Inkább volt kínos a felvezetés, mintsem vicces, a főszereplők antipatikusak voltak, és erős kétségeim támadtak afelől, hogy ebből bármi jó kisülhet. Szerencsére ez elhamarkodott ítélkezésnek bizonyult, ugyanis olyan eszement tempót diktál a film, hogy köpni-nyelni nincs időnk. A cselekmény teljesen nonszensz és komolyan vehetetlen, de szuperül áll neki. Leginkább a Superbad és a Tökéletlen idők szerelemgyerekének tudnám leírni Wilde művét. A két lány egyre őrültebb szituációkban találja magát, meggyűlik a bajuk a drogokkal, a törvénnyel és egymással is. Ez a bizarr kaland ugyanakkor egy remek próbatétel és önismereti teszt egyben, ami az obszcén poénok mellett bizony a tartalomról sem feledkezik meg. Az Éretlenségi talán legnagyobb erénye a karaktereiben rejlik. Molly szinte végig iszonyú irritáló, Amy pedig kiskutyaként követi, ebben rejlik a csavar. Itt nem ők az ártatlanok, hanem évfolyamtársaik, akiket hőseink lenéznek és elítélnek, mondván ők úgysem jutnak sehova az életben. Ahogy fokozatosan ismerjük meg őket, úgy derül ki, hogy a sztereotípiáknak hiába van alapjuk, minden ember más egyéniség, más történettel, és megérdemlik, hogy adjunk nekik egy esélyt. Ehhez a nyitottsághoz persze kell egyfajta mentális érettség.

A két főszereplő kétségtelenül megér egy misét, de a mellékalakok dobják fel igazán a filmet. A teljesen zakkant Gigi (Billie Lourd), a kínosan menőségre játszó Jared (Skylar Gisondo) vagy a meleg színészpalánta George (Noah Galvin) mind hatalmas figurák.

Az Éretlenségi történetvezetése az utolsó harmadra kicsit leül, tudjuk, hogy érkezik a konfliktus, ami indokolt, de kissé kötelező jelleggel bukkant fel, akárcsak az obszcénabb, helyenként ízléstelenebb poénok. Azt azonban el kell ismernem, hogy a film piszok vicces. Az altesti humortól kezdve a popkulturális sziporkákon át egészen széles skálán mozognak a vígjátékelemek.

Wilde alkotása látszólag egy teljesen agyatlan bulifilm, ami arra ösztönöz, hogy használjuk ki a fiatal éveinket és élvezzük az életet. Ez részben igaz, de a részeg fiatalok és a káromkodós, altesti poénok mögött egy sokkal mélyebb és árnyaltabb mondanivaló lapul az önismeretről, az emberi kapcsolatokról, előítéletekről és végtére is magáról az életről. Ezt azért elég kevés tinivígjáték mondhatja el magáról.