A Hévíz című folyóirat 2019/2. számáról

A művészeti folyóiratot régóta ismerő zalaiak figyelemmel kísérhették azt a folyamatot, ami idáig vezetett a helytörténeti és a helyi irodalmi termést megjelenítő időszakos tárházból a kortárs alkotók felfedezőjévé vált lap életében.

A legutóbbi, a fiatalokra, köztük persze a zalai s hévízi tehetségekre is fókuszáló fejezetet még Szálinger Balázs főszerkesztői programja jelölte ki, amelyet Cserna-Szabó Andrással közösen munkált ki, s amelyet utóbbi író már Fehér Renátóval, s a szintén hévízi Vajna Ádámmal visz tovább. A lapot támogató önkormányzatnak nem is lehet nagyobb jóérzés annál, mint hogy a fenti módon vélekedjen a feltörekvő irodalom az azonos nevű lapról, amely így jó értelmű marketingnek sem utolsó.

Az idei második számot kézbe véve láthatjuk, a felfedező és kísérletező kedv töretlen, mert noha az első oldalakon a nagy öregnek számító Tolnai Ottóval találkozunk, több 1990 után született költővel, íróval ismerkedhetünk meg: Kállay Eszter, Mechiat Zina, Purosz Leonidasz. De természetesen a derékhad is itt van, Bozsik Péter, Jánossy Lajos, Kiss Noémi, Bereményi Géza jóvoltából, a zalaiakat dr. Cséby Géza képviseli, fordításokkal. Több szempontból külön kiemelendő Erdei Sándor recenziója, amely Tarczy Péter Balatoni Panteon című könyvére irányítja a figyelmet. A kötet Eötvös Károly Balatoni utazása nyomvonalán haladva lajstromozza a tóhoz kötődő alkotókat.