Év végi mustra a Vitrinben

A kortárs képző- és iparművészeti egyesület – változó néven – több mint 30 éve kínál folyamatosan szakmai fórumot és kötődést a döntően zalaegerszegi művészekből álló tagságának. Hagyomány, hogy év vége közeledtével kiállításon mutatják meg, számukra mit hozott az esztendő.

Az idei kollekció, akárcsak a korábbiak, többségében kiforrott alkotók évtizedek alatt megérlelt törekvéseit fogja csokorba. Jól ismert, karakteres stílusjegyek áradnak felénk, legtöbb esetben rá sem kell pillantanunk a névre, hogy beazonosítsuk a művészt. Frimmel Gyula mély zengésű, nagy műgonddal készült grafikái, Farkas Ferenc izgalmas plaszticitású szobrai, Németh Miklós barokkosan kanyargó tus-indái, vagy Szabolcs Péter fanyar humorú kisplasztikái azt üzenik, az alkotók rég megtalálták már saját hangjukat, s kedvük szerint zengetik azt.

A többség ugyanígy, profi módon kínálja elénk alkotó évek izzásában edzett egyéniségét, s néhányan még bónuszt is tartogatnak. Németh János például ikonikus kerámiafigurái mellett grafikáiból is villant néhányat, Karner László egyik művén szilaj vibrálásra váltja a tőle ismerős tömbszerű formavilágot, Budaházi Tibor pedig a szokottnál szikárabb geometriával telíti új képi ritmusait.

A csoport elnevezése többször gondolkodóba ejtett már. Vitrin... Tény, frappáns és jól cseng, de azért mégiscsak tapad hozzá valami ódon máz, s a bezártság asszociációja sem távoli. Szerencsére a tárlat nívója mást sugall, a portalanítás, szellőztetés műveletéről az alkotók maguk gondoskodnak.