Az Isten pénze a Hevesiben

Először is, régóta esedékes volt, hogy a Hevesi Sándor Színház odaadó munkabírású és alázatú tagja, Bellus Attila igazi főszerepet kapjon. Ebenezer Scrooge kezdetben kiállhatatlan figurájához talán túl derűs egyéniség, arca nélkülözi a mizantróp jegyeket, mégis érthetővé válik általa az a riadalommal vegyes jellemfejlődés, amin a zsugori, kiégett lelkű gazdag bankár keresztülmegy, mire felhőtlen jókedvvel tudja szórni a bankóit levegőbe.

Dickens Karácsonyi ének című műve a lelkiismeret-furdalás és a pánik regényének is felfogható, 1995-ben Müller Péter író és Tolcsvay László zeneszerző (dalszövegek Mülller Péter Sziámi) keze között a jóság apoteózisa lett.

Kezdetben hasznavehetetlen napnak tűnik itt a karácsony, Scrooge le is szögezi, évente egy napon akar jónak látszani az ember, aztán visszatér a kapzsisághoz, érzéketlenséghez. Ő legalább nem képmutató, karácsonykor is éppolyan undok, mint egész évben. Milyen fura az előadás első perceiben azt hallani tőle 2018 októberében, hogy menjen a dologházba, aki éhes, vagy haljon meg…

Perszer a dolgok szépen alakulnak, a túlvilágról visszatérő üzlettárs, Marley hathatósan világít rá a magánakvaló magatartás tarthatatlanságára. Besenczi Árpád rutinos és filozofikus ebben a szerepben. (Hamlet? Nem csodálkozik, ha nem értjük. Ez a mondat 95-ben nem volt benne a darabban.) Scrooge vele újra végigjárja élete szebb szegleteit, s a végét áthangszerelve pénzét, hopp, jóra fordítja.

A Hevesi Sándor Színház előadását Moravetz Levente rendezte, akiről tavaly óta tudjuk, a színpadot nemcsak veretesen nehéz igazságok kihirdetésére vagy cél nélküli szórakoztatásra tartja alkalmasnak. Az Isten pénze musicalban finom, rejtőzködő fricskák, humormorzsák árnyalják az emberi gyarlóságot, legyen az undok vagy negédes. A néző, ha jól figyel, kis bónuszokat kap a sztori háta mögött. Ez a felfogás megérti, ha elvakult harácsolók vagyunk, de nem esik hanyatt az úgynevezett jó emberektől sem.

Mondani sem kell, ismét azok a színészek járnak jól, akik a fentiek jegyében összetettebb, de mindenképp földön járó figurákat alakítanak. Ecsedi Erzsébet ezért hol óvatosan kacérkodó koros házvezetőnő, hol a gazda vagyona után tíz körömmel kutató matróna. Szakály Aurél Joe bácsija a jól ismert ujjvég nélküli kesztyű hatásosan eleven „meghosszabbítása”, Kiss Ernő hedonista jófej, némi énekesi zavartsággal, Andics Tibor apró iskolamester megtermett feleséggel.

A másik oldalon széplelkűek lakoznak: Kátai Kinga bársonyos hang, Hertelendy Attila fegyelmezetten megtört apa, Debrei Zsuzsanna éteri anya. Bot Gábor, az ifjúkori Scrooge szerepében megnyugtat bennünket, amíg így énekel, nem eshet bajunk. György János, Baj László, Bálint Péter, Tic András, Lőrincz Nikol, Mester Edit (valamint a tánckar) egészíti ki pontos aprómunkával a megigazuló bankár körüli kaleidoszkópot. Ami a vendégrendező két hűséges munkatársa, Bényei Miklós díszlettervező, Molnár Gabriella jelmeztervező által teremtett attraktív, szellemesen mobil miliőben igyekszik elhitetni velünk, nincsen minden veszve, már ami az emberi embertelenséget illeti.