Öt év alatt 107 tradicionális sírjelet faragtak a kezdeményezés nyomán

„Nem minden sírjel kopjafa, de minden kopjafa sírjel…”

A fenti, tanító jellegű üzenet fogadta szombaton a Gébárti Kézművesek Házánál a látogatót, és 25 vadonatúj, tölgyfából kifaragott sírjel, ami az erdélyi fejfák motívumkincsét hivatott továbbörökíteni. A faragványok külön kis sátor ölén tárják a szemünk elé rusztikus motívumaikat, amelyek nemcsak tájegységenként mások, hanem nemek szerint is különböznek. Így együtt, csokorban látva őket már magunk elé képzelhetjük az öt éven át tartó nagy vállalás célját, a Kárpát-medencei Fa Sírjel Emlékparkot, amihez a szomszédos ligetben néztek ki helyet megálmodói.

Hiszen öt évvel ezelőtt kezdődött meg a munka, az első országos sírjelfaragó táborban…

– Amikor belevágtunk, szinte vágyálomnak tűnt az egész – idézte fel a projekt ötletgazdája, Skrabut Éva, a szervező Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnöke. – A legnagyobb érdem az alkotóké, akik öt nyáron át gyűltek össze Gébárton, s összesen 107 sírjelet faragtak ki, felmutatva az egész Kárpát-medence tradicionális, főként protestáns temetői kultúráját. Az öt táborban összesen 40 alkotó fordult meg, alkalmanként 20-25. Ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy nagyon sokan közülük visszatértek, s azok száma sem kevés, akik mind az 5 évben résztvevők voltak. Az is nagyszerű fejlemény, hogy 3. éve bekapcsolódott a munkába a Nádudvari Népi Kézműves Szakközépiskola, az ország egyetlen ilyen jellegű képzőhelye. Győri Balázs faműves szakoktató elhozta közénk a fiatalokat, akik rengeteget tanulhattak az inspiráló közegben. A két táborvezető, Nagy Béla és Bereczky Csaba szintén sokat tett a sikerért, s persze az összes támogatónk, akik közül az MMA az öt év alatt töretlenül mellettünk állt.

Nagy jelentőségű volt a munka

Szabó Zoltán néprajzkutató, a budapesti Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeumának vezetője arról beszélt, milyen nagy jelentőségű munka zajlott Gébárton az elmúlt években.

– A fafaragók élővé tették azt a tudásbázist, ami már jobbára csak könyvtárakban lelhető fel. Egyedi és különleges kollekció született, ami megőrzi a speciális közép-európai sírjelkultúrát. Néhány darab szerepelt a közelmúltban a Műcsarnokban megrendezett Nemzeti Szalon sorozat népművészeti kiállításán is. Hogy mennyire élő ez az örökség, jelzi, hogy a kiállítás 29 ezer látogatót vonzott, a legtöbbet az MMA által rendezett tárlatok közül.

Széll János etnográfus, aki húsz éve kíséri már figyelemmel a zalai népművészek munkáját, a vegytiszta szakmaiságot és az igényes kivitelezést emelte ki.

– Tiszteletre méltó, ahogy az alkotásra termett fafaragók a képességeiket most a reprodukálás, az értékmentés szolgálatába állították. Egész Európában nem tudunk ilyen kezdeményezésről. Egyedül Békéscsabát említhetném, ahol 25 éve elkezdték egy kapu­skanzen kialakítását, de az jóval kisebb volumenű vállalkozás. Jó érzés az is, hogy a zalaegerszegiek számíthatnak a város támogató erejére. Az emlékpark olyan kuriozitással gazdagíthatja a települést, amiért érdemes lesz idelátogatni.

Tolvaj Márta alpolgármester, aki a város nevében átvette a zárótábor keretében elkészült faragványokat, szintén fontos lépésnek nevezte az emlékpark létrehozását. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gyökértelenség sérülékennyé teszi az embert, ezért is tartozunk köszönettel mindazoknak, akik megőrzik számunkra a szimbolikus kapaszkodókat. A népművészet díszítőmotívumai a bölcsőtől a sírig elkísérték a halandót, nem hagyhatjuk veszni ezt az értéket.

Az ötéves munka hangulatát jól jellemzi, hogy a zárórendezvényen a fafaragók a Kossuth-nóta átköltött változatával búcsúztak. Idézzük fel a toborzó első strófáját:

„Skrabut Éva azt üzente, / gyér a fejfaregimentje. / Nem kevés az Éva, nézze, / száz darab lesz hétvégére, / Éljen a gébárti tábor, / éljen ez a ház!”

És még túl is teljesítették, amit a dalban ígértek…