A szegény szabó gyermeke-Személyes beszámoló a Pál utcai fiúk című előadásról

Persze korunkkal össze sem téveszthetünk egy olyan művet, ahol a gentleman agreementet még az utcagyerekek vezére is ismeri és alkalmasint követi is, a gimnazistákat meg uraimként szólítja a tanár, még kamaszos kihágásaik számonkérése közben is, és a szegény szabó gyermeke is szerepet kaphat jobbmódú társai iskolán kívüli csapatában.

Van egy (azért több is) gyerekek által is kedvelt irodalmi alkotás, ami kötelező olvasmány létére is lenyűgözi a fiatalságot. Valamikor folytatásokban jelent meg a századforduló után (XIX-XX., tehát nagyon-nagyon rég), az akkor 28 éves Molnár Ferenc tollából a Tanulók Lapjában. Még nem volt színházi szerző státusban, de világhírnevéhez ez a műve is hozzájárult: a legismertebb magyar regény világszerte.

Maga a történet alapvetően kitalált, a figuráiról azonban azt nyilatkozta a szerző, hogy voltak valóságos modelljei, kettő ráadásul közülük sokáig a jóbarátja volt.

Öt filmfeldolgozást ismerhetünk, és alig hiszem, hogy kijöhet bárki is az általános iskolából úgy, hogy ne kapcsolna Boka, Nemecsek, Áts Feri, a Pásztorok vagy Geréb nevét hallva. Az már nem biztos, hogy a mindennapi beszédben meghonosodott einstand, múzeumkerti golyózás, gittegylet, grund származására vonatkozóan olyan sokan tájékozottak lennének. A Nemzeti Múzeum és a Ludovika határolta városrész azonban gyanítom, hogy minden olvasó számára ismert helyszín, benne a Fűvészkerttel és a Pál utcával.

Mit is lehet mondani a Vígszínház előadásáról? Végy néhány tucat remek kvalitású ifjat, akik komplex színpadi képességeik (küllem, intellektus, mimes-, ének- és tánctudás, stb.) révén megjelenítik a rivalizáló két csapat, a „pálutcaiak” és a vörösingesek történetét, lelkesült hangulatot teremtve a nézőtéren. Természetesen kell hozzá Rácz tanár úr (Fesztbaum Béla) a Bunsen-égőjével, és a félresikerült demonstrációival.

A tót telepőr, a könnyen korrumpálható, így is, úgy is jól járó, mindenről informált Janó is (a szilveszteri előadásban Gados Béla). Aztán fülbemászó, pergő ritmusú, vagy lírai, máshol etnokarakterű Dés László-zenék a Geszti Péter-verscsiszolatokhoz. A regényt minden lényeges pontján követi a Grecsó Krisztián alkotta szövegkönyv.

Ha mindez együtt van, végül szerezz egy ragyogó rendezőt, és kezdődhet is a diadalmenet világszerte. Magyar nyelven, magyar szereplőkkel, kivetítőre applikált idegennyelvű szöveggel, s ez így fog menni, míg világ a világ, mert mindenki megérti a darabban fellelhető, tisztességes – ez ma már a romantika és gyermeteg lelkület kategóriája – megoldásokra, a másik ember személyiségét tisztelő attitűd képviseletére vonatkozó biztatást. Szinte kéznyújtásnyira a világbéke.

A Pál utcai fiúk Dés – Geszti – Grecsó jegyezte zenés változata a Vígszínházban régóta megy. Boka Wunderlich József, Nemecsek Vecsei H. Miklós, Áts Feri Józan László, a két Pásztor Ember Márk és Nádas Gábor Dávid, Csónakos Király Dániel, Barabás Zoltán Áron, Geréb Csapó Attila, Weisz Szántó Balázs e.h., Richter Csiby Gergely. Kedvencem a Kolnayt alakító Tóth András.

Rendező Marton László, díszlet Khell Csörsz, jelmez Benedek Mari, koreográfus Horváth Csaba. Zórád Ernő grafikái is szerepet kapnak.

Nemecsek és a Pásztorok realista vízbe mártása nem, de minden más tetszett, nagyon, de nagyon. Az álló ovációt adó ünnepélyes öltözékű nézőtéri ifjúságot is beleértve.