Fájdalmát szőtte verseibe a Lilla-díjas költő

Mint arról beszámoltunk, nemrég került sor a hévízi székhelyű Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság hagyományos tanulmányi napjaira.

A rendezvény immáron kötelező eleme a Csokonai múzsájáról elnevezett Lilla-díj elnyeréséért kiírt költőverseny, amihez Zalán Tibor költő felhasználandó alapként a Fekete krétám csendje; Eljutok, ugye eljutok a liftig; Alighanem, ha nem; Major Zala Lajos mondaná; A szív nem felejt – szöveget adta meg. A legjobbnak ezúttal Kardos Ferenc versét találta a zsűri, így ő vehette át a díjat.

– A versenyző költők a műveket a 3 napos rendezvény egyik napján, napközben írták, s a művekbe kötelezően be kellett építeni az előzetesen megadott tagmondatokat – hallottuk Kardos Ferenctől. – Ez valójában nem más, mint játék, játék a szavakkal, ugyanakkor mindenki nagyon komolyan veszi és igyekszik a legtöbbet kihozni magából, hiszen a Csokonai-társaság Lilla-díja rangos elismerés. Ezúttal 13 alkotó versengett.

Én nemrég elhunyt édesanyám emlékének ajánlottam Zuhog című művemet. Ebben így írtam róla: „Zuhog. Tüzet raknék szívemből fölszárítani a halált. Korommal írnám az égre ordító betűkkel: Küldd vissza Uram! Dobd vissza! Nincs szükséged rá! De fekete krétám csöndje hiába árad, hiába nyomja el az ásók zörejét, neszét a száz rideg celofánnak és az üresen kongó zsoltárt.” Nagyon fájt édesanyám elvesztése, túl közeli az élmény – talán ennek is köszönhető a vers sikere, hiszen szívemet, lelkemet, minden fájdalmamat beleszőttem...