Csány László: „eszes, tiszta szándékú, becsületes jellem”

A címben foglalt szavakkal Deák Ferenc illette Csány Lászlót.

A zalai középbirtokos családból származó megyegyűlési követ, még 1813-ban császári és királyi alhadnagyként az itáliai Ronco di Rama falunál – következményeit élete végéig viselő – súlyos sebesülést kapott 1848-as honvédelmi és erdélyi kormánybiztos, Kossuth Lajossal és Deák Ferenccel is mély, hazafias bizalmi munkakapcsolatot tartó mártír katonaember életét, s a magyar történelemben betöltött szerepét 1849. október 10-én, 59 éves korában bekövetkezett kivégzése után majd csak az 1900-as évek első évtizedeiben kezdték áttekinteni a történészek, emlékét ekkor kezdte ápolni a zalai közvélemény. A megyeszékhelyi emlékművet 1931-ben közadakozásból állították fel Borbély György lapszerkesztő, tanár harcos szervező munkájának köszönhetően. Az egyik legelső kutató az andráshidai Novák Mihály néptanító volt, majd az ötvenes években Barta István készített tanulmányt Kossuth és Csány kapcsolatáról. Az első zalai közgyűjteményi napokon 1986-ban Molnár András fiatal levéltáros-történész (azóta az intézmény igazgatója) tartott előadást a zalai ’48-as katonapolitikusról, majd 1998-ban tette közzé a Zala Megyei Levéltár a kormánybiztos iratait. Mindez előzményeket Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója elevenítette fel a tegnapi kötetbemutatón, amelyen a tanulmánykötet két szerzőjét, Molnár Andrást és Béres Katalint faggatta a publikum előtt.

Két évvel ezelőtt az új aspektusokat felvevő tudományos emlékülés (melynek ötletadója dr. Gyimesi Endre volt) azt vizsgálta, milyen kapcsolatrendszer épült föl a kemény, határozott, nagy munkabírású, agglegény Csány László és kortársai között. Ekképp olvashatunk a könyvben is Deák, Kossuth, Mészáros Lázár, Perczel Mór, Bem József, Szemere Bertalan, Görgei Artúr és Csány László közéleti és emberi kapcsolatáról, barátságáról. A tanulmányok szerzői között találjuk Solymosi Józsefet, Kemény Krisztiánt, Hermann Róbertet, Kedves Gyulát, Kovács Istvánt, Pelyach Istvánt is. A pályakép kettős arcéleket megvillantó írásokból épül föl, közben kiderül, mennyire eltérő vérmérsékletű embereknek kellett közös ügyért együtt munkálkodniuk.

Béres Katalin, aki a fizikai és jellembeli hasonlóságokat mutató Kossuth és Csány kapcsolatát elemezte tanulmányában, elmondta, a két jelentős történelmi alak a feltétlen bizalom jegyében működött együtt, noha közéleti eszmetársi barátságuk sérelmet szenvedett, amikor 1843-ban a Csány közreműködésével, ám vérrel is szerzett követséget végül nem fogadta el Deák Ferenc, s ebben a vitában Kossuth nem állt Csány László mellé. Molnár András a jelen nem lévő szerzőtársak írásaiból is idézett.