Veszélyes hulladék?

2024.04.01. 10:00

Kotorni kellene a Balatont, de nincs hová tenni az iszapot

Ha nem akarjuk, hogy harminc év múlva a Balaton iszapos pocsolya legyen, most kell hozzákezdeni a meder kotrásához. Ezzel ma már minden szakember egyetért, mégsem indult el a munka. Mi az oka a késlekedésnek?

Zaol.hu

Forrás: Illusztráció/Shutterstock

Fotó: Elizaveta Galitckaia

A limnológusok szerint a Balaton kiválóan meglenne emberi beavatkozás nélkül is. Sőt, mondják, az csak árt neki. Nem feszített víztükrű úszómedence ugyanis, amelyik mindig ugyanolyan minőségű szolgáltatást nyújt. Csakhogy az ökológiai szempontok mellett ma már a gazdasági-turisztikai szempontokat is figyelembe kell venni, és ha nem akarjuk, hogy harminc év múlva a Balaton iszapos pocsolya legyen, hozzá kell kezdeni a kotrásához. A késlekedésnek 15-20 év múlva komoly következménye lehet. Az idő tehát sürget, a szakemberek, az érintett szervezetek azonban még csak a tervezés előtt időket élik, miközben a Balaton nyugati medencéjében már azzal kell szembenézni, hogy a standok egy részének élvezeti értéke az egyre magasabb iszapréteg miatt folyamatosan romlik, és az utóbbi évek algavirágzása is figyelmeztető jel.

A tómeder kezelője, a Közép-dunántúli Vízügyi igazgatóság tájékoztatása szerint jelenleg „vízminőségvédelmi célú iszapeltávolítást” a Balatonban nem végeznek, a tó vize jó, nem igényel azonnali beavatkozást. Belső terhelésének csökkentése érdekében meghatározott helyeken és mélységekben szükség van kotrásra, ellenkező esetben lokálisan megismétlődhet a 2019 őszi vízvirágzás. A strandokon és a kikötőkben ezt a munkát a terület üzemeltetőjének kell elvégeznie. Ez tehát a strandok esetében a helyi önkormányzatok feladata.

Fodor Márk, Zala Vármegye Közgyűlése térségfejlesztési bizottságának elnöke azt mondja: ha valóban ez az érvényes jogszabály, akkor meg kell változtatni. A Balaton meder állami tulajdon, üzemeltetője a vízügy. El lehet-e várni egy 300 lelkes településtől, hogy drága pénzen maga kotorja a strandját, vegyen ehhez szükséges gépet és deponálja az iszapot, amit azután az első erősebb hullámverés vissza is tölt a tómederből? A problémát lokálisan nem lehet kezelni. Márpedig ahol a fürdőző vendég egyszer térdig merült az iszapba, oda másodszor már nem fog visszatérni. A probléma azonban még ennél is bonyolultabb.

Az év elején Keszthelyen munkaértekezletet tartott a Balatoni Fejlesztési Tanács (BFT). A megbeszélésen a Zala Vármegyei Kormányhivatal mellett részt vettek polgármesterek, az érintett szakhatóságok és minisztériumok is. Egyértelmű állásfoglalás született: a meder kotrására szükség van. A Dél–dunántúli Vízügyi Igazgatóság jóváhagyott terve szerint optimális esetben 2035-ig 5,5 millió köbméter iszapot kellene kiemelni a tóból. A helyzet a nyugat-balatoni mederben a legsürgetőbb, itt a rövid távú fenntartáshoz is évente minimum 100 ezer köbmétert kellene eltávolítani, ami évente több mint 1 milliárd forintba kerülne. Tíz év alatt tehát 50-60 milliárd forintra lenne szükségük, erre azonban a vízügynek nincsen pénze.

Miközben a kotrás szükségességét egyetlen hatóság és szakértő sem vitatja, abban nincs egyetértés, hogy hol lehetne a nagy mennyiségű iszapot elhelyezni. Az egyetlen érvényes hatósági engedéllyel rendelkező működő zagytér Balatongyörök–Vonyarcvashegy körzetében, a lakóövezet környezetében található, Balatongyörök polgármestere jelezte, hosszú távon a település nem fog hozzájárulni az engedély megújításához, így 10 éven belül nem lesz engedéllyel rendelkező zagytér. A vízügy erre vonatkozó kérdésünkre csak szűkszavú választ adott: a Balatonnál jelenleg több, vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező zagytér is található. A Balatongyörök 5. jelű zagytér jelenleg is üzemel, szabad kapacitással rendelkezik.

Keszthely, melynek polgármestere a megbeszélésen felvetette, hogy a Zala torkolatában is kotorni kellene, támogatná, hogy a területén lévő zagytér kapjon újból engedélyt, ott azonban fákat kellene kivágni. A vízügy 79 területet tartana alkalmasnak az iszap elhelyezésre, a környezetvédelmi hatóság szerint ezek mind aggályosak: zömében erdőterületek, üdülőövezetek vagy egyéb besorolással vannak nyilvántartva, és a hatósági engedélyezés szempontjából sem megfelelőek. A BFT ülésen felvetődött, akkor tegyen javaslatot a természetvédelmi hatóság, erre azonban nem érkezett válasz. (A Balaton Felvidéki Nemzeti Park kérdéseinkre nem kívánt válaszolni és a vízügyhöz irányított.) Úgy tűnik tehát, hogy a 600 km2-es tónál nem találni 10 hektárt az iszap elhelyezésére. A gondot növeli, hogy mostanra a Kis-Balaton is feltelt hordalékkal, tehát annak a kotrását is el kellene kezdeni.

Az állam az elmúlt években több mint 600 milliárd forintot költött a Balatonra, ezek azonban elsősorban a partszakasz fejlesztését szolgálták. Ideje most már a tómederre is költeni, mondja Fodor Márk képviselő. A nádasokat ötévente le kellene aratni, mert a biomassza beletermelődik a tóba, és tápanyagot szolgálatat az algavirágzáshoz, a nádasok terültén pedig előbb utóbb szárazulatok alakulnak ki, tehát tovább csökken a tómeder.

Dönteni kellene hamarosan a Balaton vízpótlásáról is. A végső szót a politikusoknak kell kimondaniuk, ez azonban a szakemberek állásfoglalása nélkül nem lehetséges, nem is teszik meg. Fodor Márk példaként hozza fel, hogy mielőtt döntés születne az iszap elhelyezéséről, tudni kell, hogy tartalmazhat-e veszélyes anyagot, és ha a vízügy tervei szerint feltöltik vele a nyirádi bauxitbányák üregeit, vajon milyen hatással lesz a karsztvízbázisra.

Az elmúlt időszakban a BFT ülésein a probléma rendre felvetődik, és a szakmai szervezetek beszámolnak a területükön jelentkező problémákról, feladatokról. Idén január végén a BFT kezdeményezésére tárcaközi egyeztetés is indult az iszapkotrásról és a zagyelhelyezés lehetőségeinek megteremtésére. Gond azonban, hogy tó ökológiai rendszerével kapcsolatos legtöbb szakmai álláspont csak feltételezés, a perdöntő bizonyítékok hiányoznak, és nincs hosszú távú, 20-30 évre szóló tervezés sem. Nincs felelős gazdája a Balatonnak, mondja Fodor Márk. Szét vannak szórva a pénzek, a feladatok és a jogosítványok, ezért nehézkes a koordináció. Ha ezen az úton haladunk, 5-10 éven belül mélyebb és nagyobb probléma következhet be, amit nem lehet rövid távon befolyásolni. Össze kellene tehát fogni, egységes kutatási program keretében foglalkozni a Balatonnal, máskülönben maradnak a viták, és marad a helyben járás. A globális felmelegedés okozta jelenségek már itt vannak, nem lehet késlekedni.

Hanthy Kinga

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában