Ünnepi megemlékezés Hévízen

Akárcsak 1848-ban, úgy ma is az „álszent, magamutogató, eredmények nélküli percemberkék helyett valódi munkát végző, valódi értékeket képviselő emberekre van szükség” – szögezte le ünnepi beszédében Papp Gábor, Hévíz polgármestere.

A belvárosi fáklyás sétát követően Papp Gábor, Hévíz polgármestere a Városháza téren elmondott ünnepi beszédében kijelentette, „büszke érzés látni, hogy minden résztvevő szíve fölött a forradalom jelképe, a kokárda díszlik”, amelyet 1848. március 15-én legelsőként Szendrey Júlia, Keszthely szülötte, Petőfi Sándor felesége készített. A kokárdában a piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt fejezi ki.

– Forradalmáraink 1848. március 15-én olyan erőt mutattak fel, amellyel szemben a Habsburg hatalom meghátrálni kényszerült. A hűség pedig nem volt számukra kérdés. Hűség: nemzetük iránt, elveikhez, egymáshoz. És a remény – hogy álmaik valóra válhatnak. A forradalom vér nélkül győzött, s ez már önmagában is hatalmas eredmény, óriási győzelem, amit egyetlen más európai nemzet sem tudhatott magáénak azok közül, melyeken a forradalom vihara végigsöpört – szögezte le a városvezető.

Papp Gábor rövid történeti áttekintésében felidézte, a forradalmi napoknak köszönhetően a bécsi udvar hozzájárult Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez, s ezzel megszületett az első felelős magyar kormány, majd az április törvények, amelyek a társadalmi átrendeződést készítették elő: megtörtént a jobbágyfelszabadítás, megszűnt az ősiség törvényének érvényessége, megvalósult a közös teherviselés és megszűntek a politikai jogok terén a származási különbségek.

– Hatalmas, elsöprő erejű változás, eget-földet rázó robbanás volt ez, amelyhez a szikrát alig több mint tíz bátor, hetyke, elszánt, a hazájáért, és csakis a hazájáért küzdő fiatal gyújtotta – emlékeztetett Hévíz

polgármestere. – Ezek a fiatalok az ország különböző részeiből érkeztek, egyetlen kivétellel nem is Pesten születtek. Nemzetiségi szempontból többségük magyar felmenőkkel dicsekedhetett, de akadt közöttük német, délszláv, ruszin, sőt még francia származású is. Vallási szempontból is sokfélék voltak, de a születési, lakóhely szerinti, etnikai és vallási különbségek a szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak: egyszerre magyar és világpolgárnak tartották magukat.

Papp Gábor szerint ma sokan példát vehetnének róluk. „Többeknek ma is szempont, hogy azok közül, akik értünk, ezért a városért dolgoznának, vajon honnan jöttek. A márciusi ifjaknak ez a kirekesztő szempontú megközelítés egyetlen percre sem jutott eszébe. Mi lett volna, ha Jókai Mór azért nem küzd a forradalmárokkal, mert van köztük, aki Kiskőrösön, vagy Tiszabűdön, vagy Toporcon született? Ha a 12 pontot azért nem fogadják el, mert a követelések összefoglalására olyan ember buzdított, aki nem Pestről, hanem Albisról származott?” – tette fel a kérdést Hévíz polgármestere.

Szerinte azok az ifjak a március 15-i események történelmi és sorsfordító jelentőségét már akkor átérezték, s ha lett volna modern technika, lettek volna közösségi csatornák, biztosak lehetnénk benne, hogy percről percre tudósítottak volna ezeken, ahelyett, hogy – a kor szokása szerint – naplót írtak volna, árnyalta az akkor történteken a városvezető, hozzátéve: biztostosan készült volna egy-egy gyors fotó, vagy akár egy szelfi minden fontos mozzanatról.

– És ezt nem vetette volna a szemükre senki, és nem tartotta volna hivalkodásnak. Mert azok az ifjak saját dicső tetteikkel büszkélkedtek volna a nagyvilág előtt, és egyenesen kínosnak tartották volna, ha ők csak statisztaként, vagy más dicsőségét, eredményét kihasználó emberként pózolhattak és tetszeleghettek volna a nagyvilág előtt – vont párhuzamot a mai korban oly gyakran megfigyelhető jelenséggel Papp Gábor.

Azt mondta: ma is ilyen emberekre volna szükségünk. Álszent, magamutogató, eredmények nélküli percemberkék helyett valódi munkát végző, valódi értékeket képviselő emberekre.

– Kívánom, hogy így legyen. Hogy ne percemberkék irányítsák életünket, hanem olyanok, akik a márciusi ifjakhoz hasonlóan nem önmagukért, hanem egy nagyobb egészért képesek cselekedni, és őrizni tudják és akarják azokat a polgári és konzervatív értékeket, amelyeket 176 évvel ezelőtt értünk, megmaradásunkért teremtettek meg hőseink, példaképeink – zárta beszédét Papp Gábor.