Ki ismer magára a maskara mögött? – farsangi felvonulás a zalaegerszegi Kossuth utcán 2003-ban

„A zalaegerszegieket délután az Ifjúsági Fúvószenekar muzsikája fogadta a Dísz téren. Fogyott a fánk, több száz darabbal készültek a szervezők, de az illatozó forralt borból sem volt hiány.  – A gyerekek általában szeretik, ha bohócnak maszkírozzuk őket, de itt most tigris készül – árulta el Domján Károlyné, munkája nyomán mivé változik a vállalkozó kedvű kislány.  Az Űrhajós úti Óvoda pedagógusai arcfestéssel szereztek örömet a legkisebbeknek. – A velencei karnevál követe vagyok – mutatkozik be a hölgy, aki csak annyit árult el magáról, hogy civilben idegenvezető. A Talabér család, anyuka, apuka és a két gyermek, minden évben jelmezt ölt ez alkalomra. – Voltunk boszorkányok, törpék, utcai zenészek – sorolták. Idén kéményseprőként jelentek meg. Nagy Ágnes punkként érkezett a Dísz térre. Égnek meredő haja elkészítéséhez rengeteg lakkra, hajszárítóra, néhány órás munkára volt szükség, és persze a barátnője segítségére. A Csány László Szakközépiskola diákjai a kínai, az arab és az indiai kultúrából adtak ízelítőt ruháikkal. – Régen Zala megyében feketére festették az arcukat a maskarázók. A férfiak nőnek, a nők férfiaknak öltöztek. Úgy gondoltuk, érdemes feleleveníteni e hagyományt – mesélte az előzményekről Iványi Ildikó, a Nagycsaládosok Egyesülete elnöke. – Házról házra ugyan nem járunk, de a belvárosban felvonulunk.  Nem ragaszkodunk a tradícióhoz a jelmezt illetően, bárki bármilyen öltözetet magára vehet. A városi vállalkozók, művészeti csoportok szerencsére minden évben önzetlenül segítenek.” (A Zalai Hírlap 2003. március 5-én megjelent tudósítása az ötödik városi farsangi felvonulásról.)