Első világháborús emlékek idézik fel a világégés emlékeit

A falakon mintegy kétszáz, az otthoniakhoz írt lap volt látható, ezeket az orosz fogságban szenvedő katonák küldték haza, szeretteiknek. Az eredeti bélyegzőlenyomatokból az is kiderül: az első világháború idején nagyon sok fogolytáborban szenvedtek és dolgoztak magyarok, távol a hazájuktól: Ukrajnától egészen a Távol-Keletig, majdnem a japán partokig.

– Azt nem lehetett leírni soha, hogy hol s merre vagyok – fogalmazott lapunknak Lakits Attila. – Ezen kívül szinte bármiről szólhatott az utólag persze cenzúrázott levél, de a helységet vagy a tábor nevét tilos volt feltüntetni – mondta el lapunknak Lakics Attila gyűjtő, aki szerint ezekből a dokumentumokból is kiderül: a háború lényege nem más, mint népeket, embereket tönkretenni, leigázni.

A több száz korabeli lap tanúsága: „az élet kínlódását jelentették a hadifogolytáborok”, szögezte le a gyűjtő, hozzátéve, „a győztes országok pedig azt csinálnak a vesztessel, amit csak akarnak, s ez a mai világban is előfordulhat”.

Lakits Attila Gyenesdiáson született s ott járt iskolába is, majd a 70-es években a pécsi bánya munkatársa lett, amelyben több évtizeden át dolgozott. Gyűjtőszenvedélye akkor kezdődött, amikor egy I. világháborús levelezőlap a kezébe került, amelyet egy hadifogságban lévő falubeli írt a szerelmének.

A gyűjtő elárulta, van egy listája a táborokról, s ez alapján kutatja a lapokat. A gyűjtőmunkát nehezíti, hogy számos települést ma már másként hívnak, vagy akár teljesen elpusztult, eltűnt az elmúlt több mint száz év alatt. Szerinte nem kizárt, hogy az ő élete kevés lesz ahhoz, hogy egy komplett gyűjteményt összeállítson az I. világháborúban orosz fogságban szenvedett hazánk fiairól.