Visszatért a farsang a nagykanizsai múzeumba

A tárlat 2018-ban a XII. Országos farsangi fánkfesztivál idején nyílt meg a múzeum Fő úti épületében, s egy évvel később keszthelyi Balatoni Múzeumba vándorolt tovább. A kiállításhoz akkor szöveges-képes tablók készültek, melyek nagyrészt a nagykanizsai és a keszthelyi múzeum gyűjteményét dolgozták fel. A néprajzi részeket Gyanó Szilvia, a nagykanizsai helytörténeti vonatkozásokat Kunics Zsuzsa állította össze. Most elmondták: legutóbb a fánkfesztivált rendező VOKE Kodály Zoltán Művelődési Házban voltak láthatók a tablók. Most végre "hazaértek", vagyis a múzeum Fő úti épületének folyosóján gondoskodnak a farsangi hangulatról. A látogatók böngészhetnek a régi falusi és városi hagyományok között. Azóta előkerültek új képek, tárgyak, információk, melyekből idővel új tárlat készülhet.

A Gyanó Szilvia által összeállított tablókon szerepel a maszkázás, a farsang és a párválasztás, illetve a vénlánycsúfolás, a tuskóhúzás és a rönkhúzás szokása is.

– A másik érdekesség pedig az asszonyfarsang – mondta Gyanó Szilvia néprajzkutató. – Asszonyok, azaz férjezett nők külön mulatozásáról szólnak forrásaink, és ezzel párhuzamba vonjuk a Dunántúlon a közelmúltig fennmaradt asszonyfarsangot. Többnyire a szőlőhegyen rendezték, kizárólag női mulatságnak számított. A balatongyöröki asszonyok kosarukba fánkot, sonkát, pogácsát raktak, és csapatostul kimentek a hegybe. Egész délután kint voltak, mulatoztak, az üveget a fejükre téve még ugrándoztak is. Férfi ilyenkor nem ment ki a szőlőbe. A farsangi szőlőhegyi mulatozások sok termékenységvarázsló elemet megőriztek. Meglovagolták például a hordót, vagy farukat ütögették hozzá, nagyokat ugrottak – tették ezt szórakozásból és kötelességből, hiszen így lett jó a termés, így nőtt magasra a kender. Ilyenkor szabad volt a szokásosnál több pálinkát, bort inni a fehérnépnek. Sőt, nem illett megszólni azt, aki kicsit jobban felöntött a garatra.

Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus a nagykanizsai helytörténetre fókuszált. Kiemelte: a január 6-ai vízkereszttől húshagyókeddig, illetve a másnapi hamvazószerdáig tartó farsangi időszakban a kanizsai szállodák bérlői, a vendéglősök, s a város egyesületei is sorra szervezték a bálokat.

– Bálokat tartottak a Polgári Egylet és a Kaszinó székházában a századforduló idején – folytatta. – Kanizsa két, legrégebb óta működő egyesülete, a Polgári Egylet és a Kaszinó egyaránt díszes székházat emeltetett 1885-ben. A több mint 200 fős tagsággal rendelkező egyletek így saját székházukban, díszes nagytermükben tartották ezután a városi báli szezon legjelentősebb táncos összejöveteleit. Az estélyi ruhák között a 19. század végén megkülönböztettek színházba és hangversenyre valót, díszebédnél vagy bemutatásnál viselendőt, és kizárólagosan táncra szolgáló ruhákat. Bár mindhárom estélyi ruha drága selyemből, bársonyból készült, a különbség a kivágásban, a dekorációban, illetve a kiegészítők kiválasztásában mutatkozott meg.

Érdemes tehát meglátogatni a tárlatot, melyen sok más érdekesség mellett a két világháború közötti Nagykanizsa báli meghívóiról is szó esik.