Az esztendő utolsó napján az erdőn

Ha szép napsütés van, az év utolsó napján szeretek sétálni az erdőben. Ilyenkor itt nagy a csend, nyoma sincs a szilveszterre készülés nagy sürgésének. Igazán egyedül lehet az ember, s hallgathatja, miről beszélnek a fák, suttognak a bokrok, s mit üzennek az évszaktól még idegen, zöldellő aljnövényzeten megcsillanó fények… A nap fák közé beeső sugarai foltnyi helyeket világítanak meg a környező tengernyi avaron s tündökölnek a fák tövében. A bükkösök elszáradt, fákon maradt levelei vörösen világítanak, őket majd az előbújó új hajtások taszítják a mélybe. Az erdő még alszik, de már készülődik, hamarosan jön a tavasz, melynek előfutárai már itt vannak, ha látni nem is lehet őket, érezni jelenlétüket…