Út a vízilabda-válogatott három olimpiai aranyáig

Dr. Kemény Dénes harminc évig vízilabdázott. Hétéves korában kezdte. Hároméves korában elváltak szülei, és a bíróság az apjának ítélte, aki első osztályú játékosa volt egy budapesti vízilabda-egyesületnek. Edzéseken mindig kikötötte egy köpennyel a partra, hogy ne fulladjon bele a vízbe. De aztán kibogozta a csomót, hogy kövesse apja példáját, és beugrott a kisvízbe, majd a mély vízbe. Mint fogalmazott, nem tipikus, és nem szerencsés hétévesen már vízilabdázni, mert mint a fociban, úgy a vízilabdában is nagyon fontos sebesség. Ha tovább járt volna csak úszóedzésekre, eredményesebb lehetett volna válogatott játékosként is.

- A harmincévi vízilabdázás edzői starthelyzetet adott nekem, mert a három évtized alatt huszonkét edzőm volt. Így vissza tudtam nyúlni azokhoz az emlékképekhez, hogy edzőim az egyes helyzetekben milyen döntéseket hoztak, és azok mennyire jártak eredménnyel. Az állatorvosi képzettség, mint háttér is segített. Ugyanis meg kellett tanulnom beszélni a fejkendős paraszt néni nyelvén, nem pedig latinul elmondani, ahogy az egyetemen tanítják a szakmát. Edzőként időnként a játékosokhoz is az ő nyelvükön kellett szólnom, melynek háttere a testnevelési egyetemen tanított edzéselmélet, módszertan, sportélettan, biokémia volt. Azért lettek polósok, mert utálnak úszni. Viszont komoly úszóedzéseken kellett részt venniük, amit nagyobb örömmel megcsináltak, ha érzékelték, vagy elhitték nekem, hogy ennek haszna visszaköszön gyorsaságukban és állóképességükben. Az edzésmunka megtervezésében, mint utaltam rá, állatorvosi tanulmányaim is sokat segítettek. Tizennyolc évig voltam állatorvos, de olimpiát nem nyertem ezzel – jegyezte meg.

A három vízilabda-olimpián diadalmaskodó dr. Kemény Dénes huszonöt évig edzősködött, amiért 2011-ben a floridai Fort Lauderdale-ben a Nemzetközi Hírességek Csarnokának tagjává, azaz a vizes sportágak halhatatlanjai (International Swimming Hall of Fame) közé avatták. Edzői munkáját, amikor még maga is játszott, 1986-ban kezdte gyerekekkel, így lett meg a huszonöt éves múltja a kitüntetéshez.

- A gyerekek edzése során szerzett tapasztalatok sokat tettek hozzá későbbi felnőtt edzői tevékenységemhez. Hasonlóképpen ausztráliai élményeim, amikor még az FTC pólósaként elhívtak vendégjátékosnak és segédedzőnek. Mindjárt vereséggel kezdtem, kezdtünk. Utána elmentünk sörözni. Nekem nem volt jó kedvem, mert mégiscsak az én felelősségem volt a vereség, és a sokadik pohár után megkérdeztem: mit ünnepelünk? Holnap is van meccs, holnap majd nyerünk, volt a válasz. Egyébként így is lett, mert megnyertük a bajnokságot. Ilyen tehát az angolszász gondolkodásmód. Ellenben Magyarországon, ha kikapunk egy fontos meccsen, addig lógatjuk az orrunkat, hogy a következőt is elveszítjük. Az olaszországi Como gyermekcsapatának edzőjeként pedig azt a tapasztalatot hoztam magammal, hogy mindenki fontos. Tehát egy kiegészítő embernek is esélyt kell adni a játékra. Az angolszász és latin benyomásokat átadva magyar sajátosságnak pedig azt a spirituszt, azt az improvizatív készséget tartom, amivel az én játékosaim rendelkeztek. Kritikus pillanatokban mindig eszünkbe jutott valami, ami nem volt benne a kottában, de mindig meglepődtek rajta ellenfeleink - hangsúlyozta dr. Kemény Dénes.

A magyar férfi vízilabda-válogatottat tizenöt éven keresztül, 1997 és 2012 között vezette. Szövetségi kapitányként az olimpiai öt karika arany színnel való átszínezésével már az első megbeszélésen jelezte, hogy másként gondolkodik a vízilabda-aranyérem elérésének módjáról. A lövéstechnikát javítandóan szakemberekkel olyan medicinlabdát fejlesztettek ki, ami korábban nem volt, és amit külföldön gyakran elloptak az ellenfelek, mert azt hitték: abban van a magyar válogatott tudománya.