Szalagavató a Mező-gimnáziumban

Az eseményen, Kötőné Fazekas Judit igazgató szólt a megjelentekhez: az ifjúság általában nem szereti a tradíciókat, sőt igyekszik szakítani az elődöktől rájuk hagyományozott elvárásokkal, szokásokkal, a szalagavató a kivételek közé tartozik. 

- Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a szalagavatóra, mint a tényleges középiskolás időszak lezárására, a felnőttkor küszöbére tekintünk - folytatta. - Olyan alkalom ez, amikor abban a közegben, ahol botladozó kisdiákként megjelentek a fiatalok, a virtuális létrán fokozatosan előrejutottak, most komoly megmérettetésre készen álló ifjú hölgyként, illetve fiatalemberként léphetnek fel. 

Ahogy az első táncpróbák akadozó lépései, nevetésbe fúló próbálkozásai láttán nehéz volt elképzelni, hogy ebből egy élvezhető és szórakoztató produkció lesz, ugyanúgy csak az igazán jó pedagógus látja meg egy diákban a jövő tudósát, mérnökét, tanárát. A szalagavató valójában egy olyan jelképes közös erőpróbája az osztálynak, évfolyamnak, osztályfőnököknek és tanároknak, amely bizonyítani hivatott: képesek vagyunk közösen valamit létrehozni, bemutatni, másoknak örömet szerezni. A színvonalas műsort Dónay Beatrix tanárnő állított össze ismét.

Hozzátette: a kis szalag arra emlékezteti a tanulókat, hogy csak néhány hónap van hátra abban az intézményben, amely életük egy fogékony és jelentős korszakában az életre próbált készíteni. S ez emlékezteti a diákokat a "mezős" éveik küzdelmes és örömteli pillanataira, melyet egy olyan együttműködő közösség tagjaként élhettek meg, ahol alapérték a kölcsönös megbecsülés és a tisztelet.