Bemutatták Csider Sándor keszthelyi költő legújabb kötetét

Osvald Bálint, az intézmény igazgatója elárulta: Csider Sándor a tanára volt, s alkotásait ismerve ezúttal is mély töltetű kulturális élmény vár a résztvevőkre.

Az egykori Berzsenyi Dániel Főiskola docense a szeretet művészetét és ünnepelméletet is tanított Szombathelyen, s ezekhez gyakorta verseket citált, ám az írásra csak nyugdíjas évei közeledtével jutott ideje. Aztán megvált minden szakmai könyvétől, jegyzetétől – s a lírának szentelte életét.

– Mindennek üzenete van, ami körbevesz bennünket, így a víznek és a tűznek is – mondta Csider Sándor. – Ezekről szólnak a köteteim, emellett az ünnepekről, amelyek kapcsán sűrítetten jelentkeznek a legszebb, legtisztább gondolatok. Mindennek az a hivatása, hogy elgondolkozván az életünkről, átértékeljük azt, s próbáljuk kicsit jobbá tenni.

A közelgő magyar kultúra napja kapcsán az alkotó arról is beszélt lapunknak: „a múltban talán a politikumhoz álltak közelebb a költők, elég csak Petőfi Sándort említeni”, ám ma már nem ez a feladata a lírikusoknak, hanem az, hogy összegyűjtsenek „egyetemes, tiszta, szép gondolatokat, azokat továbbítsák, és gondolkodásra késztessék az embereket”. Szerinte, ha szívvel átérezzük a „dolgokat”, akkor lesznek igazán a miéink, s teszik széppé mindennapjainkat, közel hozva egymáshoz bennünket. Ebben pedig a népművelőknek, a könyvtárosoknak, sőt: a médiának is van – vagy: lenne… – szerepe.

– Legutóbbi versemnek az a címe: Mondod-e. Vajon „mondod-e annak, hogy szeretlek, akit valóban szeretsz”? Sajnos, nem mondjuk ki ezt a szót, mi férfiak pedig még kevesebbszer, pedig a másiknak ezt tudnia kell, hogy biztos legyen benne, és nem csak mondani szükséges, hanem cselekedettel bizonyítani: teljes énünkkel, odaadással, odafordulással, figyelemmel a másik ember iránt. Így érdemes élnünk – jelentette ki Csider Sándor.

Életcélként pedig azt a tanácsot adta: e téren se legyen adósságunk, s nap mint nap tiszta lelkiismerettel, jó szándékkal, jóindulattal forduljunk a másik felé.