December végéig vár a Varázslatos Maribor

Nagy várakozással indultunk tehát advent első hétvégéjén, hátha meglátjuk a manók és tündérek kedvelt lakhelyét, a Vilinsko mesto elnevezésű Tündérország fesztivált. Sikerült is hangulatos szállást foglalnunk éppen a fesztivál helyszínének közelében, a Vetrinjska utcában. Ám az égiek úgy döntöttek, erre a két napra inkább folyékony áldást küldenek, kevés hódarával és hópihével. Persze ettől még élménydús lett a két és fél napos családi kirándulás, mivel Maribor önmagában varázslatos az év bármely pillanatában.

A Vetrinjska utca Maribor régi részén található. Körülötte a Vár tér és a Főtér között az óváros, belváros polgári házaiban, építészetében gyönyörködhetünk, miközben kávézhatunk vagy éppen – ahogy mi is – egy török étterembe térhetünk be. A fesztiválnak helyet adó Vetrinjski dvor  (Szélpalota) a legszebben megőrzött polgári ház a városban. Itt működött 1785 és 1806 között Maribor első színháza. A 19. században a palota a polgárok kezébe került, ahol számos gazdag mesterember alakította ki helyiségeit, ma kulturális rendezvények helyszíne. Ottjártunkkor a Tündérország a helyi kézművesség birodalmává változott azon a hétvégén, már amennyit az eső engedett megvalósítani.

Péntek este felültünk az óváros téren (Főtéren) felállított óriáskerékre – amit éppen magyarok üzemeltettek –, s onnan tekintettünk az apró „hangyaemberekre” és a fényekkel kivilágított Dráva parti város kacskaringósan futó barokk utcácskáira, piros háztetőire. 
Előtte a Piramida (Piramis hegy) tetejére sétáltunk, ahonnan ráláttunk a téli városra. Szemben, a folyó túlpartján magasodó Pohorje-hegység üdvözölt minket, ahogy a mellettünk haladó szlovén helybéli kérdezte tőlünk: „hát nem csodaszép a Pohorje?”. A maribori piramis egyébként egy 326 méter magas domb, ahova fél órán belül kényelmesen fel lehet jutni. Ilyenkor pedig hatalmas égősorok futnak a dombon, a kivilágított „hegyet” a városból is nagyon jól látni.

A Dráva parti Maribor Szlovénia második legnagyobb városa. Az ünnepi időszakban Mikulástól újévig a régi városrész utcáin, terein koncerteket és rendezvényeket szerveznek. Természetesen megkóstoltuk a maribori adventi forralt bort és forró csokit, együtt poharazgattunk a helyiekkel a szabadtéri standoknál.

Megnéztük a város természeti és kulturális örökségének részét képező 400 éves szőlőtőkét, amely most kissé szerényen árválkodott – talán fagyoskodott – a hűvös, esős időben. A szőlőtőke metszése és szüretelése minden évben népünnepély. Elsétáltunk a kastély mellett (az eredeti várból néhány rész maradt csak, ma múzeum), érintve a hatalmas téglaépítésű ferences templomot, s meglátogattuk a Maribori Egyetemet is.

Szombaton alig tudtunk száraz lábbal átkelni az ikonikus, három boltíves Stari moston (Öreg-híd), a tócsákat nem minden autós kerülte ki. Átjutva vettük észre, hogy mellette pompázik a nemrég felújított gyalogos híd is, előtte táblákon a hidak története. A Stari most 1913-ban készült el, azonban a második világháborúban megsérült. 1990-ben és 1998-ban ismét felújították és a híd elnyerte mai formáját. Érdekesség, hogy 1941-ben maga Adolf Hitler is átsétált az Öreg-hídon.

Mindent összevetve jól éreztük magunkat a karácsonyra hangolódó nem is olyan kicsi városban (Szlovénia második legnagyobb városa, 96 ezer lakossal), ahova bármikor szívesen visszatérnénk. Talán legközelebb megint húsvétkor, ahogy évekkel ezelőtt a Feltámadás ünnepén tettük.