Az űrbe készül a kaposvári orvos

Schlégl Ádám gyermekkorában is meghatározó volt a természettudományok iránti érdeklődés. – Már a Honvéd utcai általános iskolában nagyon megszerettem a kémiát, mert egy olyan tantárgy, amiben kicsit számolni, kicsit gondolkodni is kell, emellett az ember kísérletezik, használja a kezét, látványosdolgokat csinál. A Táncsics-gimnáziumban ezután biológia és kémia szakon végeztem. Nagy dilemma volt, hogy vegyészmérnökség vagy az orvoslás irányába menjek-e tovább. Mivel azonban ötéves koromtól foglalkoztam harcművészettel, fociztam, úsztam, és ez idő alatt, ami sérülés létezik elszenvedtem vagy okoztam, így a kaposvári traumatológia rendszeres látogatója voltam... Megtetszett a gyógyítás ezen formája, így az orvosit választottam.

–  A Pécsi Tudományegyetemen orvosnak tanult. Sokat gondolkozott azon, hogy melyik szakirányt válassza?

– Kezdetben a baleseti sebészet érdekelt, de voltak kitérőim, például a gyermekkardiológia felé is. Különösen foglalkoztatott az emberi szervezet teljesítőképessége, tűréshatárai. Valószínűleg a harcművészetben, hegymászásban és az űrkutatásban is ez fogott meg. Szerintem nincs annál nagyobb kihívás az emberiség számára, mint egy hosszú űrutazást túlélni, vagy még inkább: egészségesen átvészelni.

– Hogyan került kapcsolatba a HUNOR Magyar Űrhajós Programmal?

– Egyik reggel autóztam munkába és a rádióban hallottam egy beszélgetés végét, ami arról szólt, hogy újra keresünk egy magyar űrhajóst. Biztos voltam benne, hogy vadászrepülő pilótákat keresnek most is, és nem vagyok abban a körben, aki jelentkezhet. Pár nap múlva egy barátom hívott fel, hogy a feltételek alapján ő nem, de én beleférnék, hiszen kutatóűrhajóst keresnek, akinek az lesz a feladata, hogy a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) töltött harminc nap alatt a legtöbb kísérletet, tesztet, eszközpróbát végezze el. Úgy voltam vele, nincs vesztenivalóm, soha nem bocsátanám meg magamnak, ha nem jelentkeznék.

– Meglepődött, hogy beválasztották a legszűkebb négyes elitbe?

- Igen és nagyon örültem a hírnek. Hat fordulón keresztül válogattak ki minket és mindegyiknek megvolt a nehézsége, de talán az orvosi szűrést emelném ki, hiszen ez az, amit nem lehet befolyásolni. Ha bujkál az emberben egy ciszta, van egy kis EKG eltérés vagy van akár egy apró gond, amivel ugyan teljes életet lehet élni, de űrhajósnak már nem alkalmas az ember. Ez a bizonytalanság és kiszolgáltatottság volt a legnehezebb, pláne orvosként, hiszen tudtam, hogy mennyi mindent találhatnak. Másodikként a kéthetes csillebérci alkalmassági tesztet emelném ki. Minden reggel fél hétkor kezdtünk orvosi ellenőrzéssel, megbeszéléssel, majd egész nap kísérleteket végeztünk. Zárásként minden nap kétórás tájékoztatást kaptunk a másnapi feladatokról. Ám itt nem ért véget a nap, este meg kellett írni a jegyzőkönyvet, valamint fel kellett készülni a következő napra. Legkésőbb ötkor keltünk, így el kellett gondolkodni azon, hogy egy részletes, tökéletes szakmai anyagot adok le, vagy picit többet alszom, akár három-négy órát. Ez két héten át nem volt könnyű feladat, a fizikai-szellemi határainkon túl voltunk már.

A cikk ITT folytatódik a sonline.hu portálon.