A Babati házaspár különleges zarándoklata: Záhonyig vitte őket a Béres József iránti tisztelet

Szinte rabja lett, többször megnézte, kívülről tudja idézni a tévésorozat mondatait.

– Miért ragadta meg ennyire Béres József története? Szedik a cseppjeit, van esetleg egészségügyi vonzata? – kérdezem az előttem ülő lelkes Babati Zoltánt, aki feleségével Gyöngyivel érkezett, mert fűti a lelkesedés.

–  Semmi ilyesmi. A mama szedte a cseppeket, mondta is 90 évesen, azt üzeni Béreséknek, nem jó a gyógyszer, mert most meg amiatt nem tud meghalni,  annyira egészséges maradt – mondja beszélgetőpartnerem, hozzátéve, az, hogy Béres Józsefet az akkori politikai berendezkedés akadályozta a kutatásaiban, őbenne is felidézte a gyerekkori „pártidőket”. – Óriási ellenszélben dolgozott, harcolt az igazáért.

A Béres József (1920-2006) élettörténetét bemutató sorozat 2019-ben készült, nemrég vetítették újra. A négyrészes filmsorozat mintegy tíz évet ölel fel a hatvanas évek derekától a hetvenes évek közepéig, a Béres Csepp megalkotójának drámai életszakaszára összpontosítva.  Egész estés játékfilm is készült id. Béres József életéről, melyet „A feltaláló” címmel 2020 februárjában mutattak be a mozik.  A róla szóló könyv, melyet a menye, Béres Klára jegyez, Cseppben az élet – Béres József életútja címmel látott napvilágot.

Dr. Béres József kertészmérnök 1972-ben alkotta meg a nyomelemeket komplex formában tartalmazó humángyógyászati készítményt, amelynek a Béres Csepp nevet adta. 1972 és 1986 között politikai és szakmai indulatok övezték a készítményt, a hatóságok börtönnel fenyegették dr. Béres Józsefet, ha terjeszti a készítményt, 1975-ben kuruzslás vádjával  eljárás indult ellene. A mellette kiálló társadalmi mozgalom egyik illusztris, önzetlen hangadója Nagy László költő volt. 2000-ben a Béres Cseppet hivatalosan is gyógyszerré nyilvánították. Az immunrendszer működésének, a szervezet ellenálló képességének támogatására ajánlott, és kiegészítő terápiaként  a különböző betegségekben szenvedők közérzetének javítására.

– Felkerestem a fiát a budapesti, óbudai központban, nagyon megható volt a fogadtatásunk, bár csodálkoztak, hogy zalaegerszegiként ennyire érdeklődünk – folytatta Babati Zoltán. – Ezután utaztunk el júniusban Záhonyba, kalandos vonatutunk volt, ott járva pedig sokáig kerestük a szülőházat, mert senki nem tudott útba igazítani. Eredetileg az unokákat is szerettük volna vinni, erre majd később kerítünk sort, amikor nagyobbak lesznek, jobban megértik, kiről van szó.

Végül megtalálták a házat, ahol 1920-ban megszületett Béres József. A mai lakói nem tudják, milyen neves ember élt valaha ott, mondja lehangoltan a zalaegerszegi férfi. Szerencsére a településen 2014 óta áll egy egészalakos szobor Béres Józsefre emlékeztetve. Kisvárda következett Babatiék utazásában, ahol láthatták a sírt, ami ma már a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jóvoltából a Nemzeti Sírkert része, így védettséget élvez.

– Láttuk azt az iskolát is, ahol Béres József tanult, és abban az épületben is jártunk, ahol a kutatásait végezte. Nem volt egyszerű, először értetlenkedtek, azt mondták, menjünk vissza másnap, de amikor kiderült, milyen messziről jöttünk, sikerült bejutni. Az intézet jelenleg a debreceni egyetemhez tartozik.

A relikviák között mutatják a Kapaszkodó című kötetet, amely a gyógyult betegek köszönőleveleit gyűjtötte össze. Szerettek volna szerezni egyet az eredeti fiolából is , amiben a hetvenes évek végén először volt kapható a híressé lett csepp, de az már igen nagy ritkaság, féltve őrzött emlék.

Mi a hozadéka az efféle  magánemberi zarándoklatnak? Az, hogy kedves emberekkel hozza össze a sors a látogatót, s kiderül, a sikeresség és a közvetlenség nem zárja ki egymást.