A hiperinfláció bankjegyei láthatók a kihelyezett tárlaton

A magyarországi infláció 1946 nyarán mért napi 348,46 százalékos mértékét a világban azóta sem sikerült megdönteni, a felfoghatatlan mértékű pénzromlásra emlékeztető bankjegyeket a városháza földszintjén, a Göcseji Múzeum kihelyezett időszaki kiállításának üvegvitrinjében pillanthatja meg a látogató.

A tárlat témájának ötlete akkor fogant meg, amikor a numizmatikai gyűjteményben római kori érmék között válogatva kézbe akadt a 20. századi papírpénzeket tartalmazó doboz, idézte fel Eke István, a Göcseji Múzeum régész-térinformatikusa. A borítékokban ott sorakoztak a címletek 10 pengő, 20 pengő, 100 pengő, majd egy kicsit lapozva százezer pengő, egymillió pengő, egymillió B.-pengő. Sok hasonló bankjegy, de a címletek erősen különböztek egymástól. A bankjegyek a háború utáni hónapban árasztották le az országot, hétről-hétre egyre nagyobb címletekben, mégis meglepő szépségben és kidolgozottsággal. 

A történelemkönyvek így idézik fel azt a korszakot: 1946. július 10-én a magyar infláció világrekordot döntött, ezen a napon 348,46 százalékos pénzromlás következett be, azaz az árak 11 óra alatt duplájára nőttek. Ez volt a csúcspontja annak a 13 hónapos időszaknak, ami az akkori fizetőeszköz, a pengő teljes elértéktelenedéséhez vezetett. 

A gazdasági összeomlásnak számos oka volt. 1944-1945-ben az ország egész területét érintő háború, az amerikai és szovjet bombázások a magyarországi gyárakat és a vasúti közlekedés jelentős részét romba döntötték. A háború 860 ezer honfitársunk pusztulását hozta, ami munkaerőhiányt okozott , a mezőgazdaság a korábbi termésátlagok harmadát produkálta. A Magyar Nemzeti Bank aranykészletét 1944-ben Ausztriába szállítottak, és az amerikai hadsereg kezébe került, így már nem képezte a kibocsátott pengő fedezetét. Ráadásul Magyarországnak teljesítenie kellett a háborús jóvátételi kötelezettségét is. 

A költségek fedezésére és a kormány utasítására a Magyar Nemzeti Bank egyre több pénzt bocsátott ki. Emellett a bankóprés használatára jogot szerző Vörös Hadsereg is ellenőrizetlenül nyomtatta a bankjegyeket, amik így gyorsan elértéktelenedtek.

Az infláció növekedése egyre nagyobb címletű bankjegyek kibocsátását követelte meg. A gyorsan változó címletek és a rendkívüli mennyiség miatt a Pénzjegynyomda – a bankjegyek színének és az értékjelzésének megváltoztatása mellett – a régi címletek formáit használta fel. 1946. május végén vezették be a milpengőt (1 000 000 pengő), majd július elején a  billiós sorozatot, a B.-pengőt (1 000 000 000 000 pengő). A legnagyobb forgalomba kerülő papírpénzt százmillió B.-pengő címlettel bocsátották ki. Ez a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegyének számít, de értéke már forgalomba hozatalakor sem volt, ekkor gyakorlatilag már kizárólag adópengőben és árucserével zajlott a kereskedelem. 

A kormány tervezte a milliárd B.-pengő kibocsátását is, de ezek papírpénzek már hivatalosan nem jöttek ki a Pénznyomdából. Ugyanis 1946. augusztus 1-jén bevezették a forintot, amely sokáig értékálló fizetőeszköznek bizonyult.  A lakosság köteles volt átváltani a tulajdonában lévő pengőt forintra. Azonban a régi fizetőeszköz elértéktelenedése miatt legtöbben eldobálták, elégették, vagy egyszerűen a fiókban hagyták a náluk lévő bankókat, ugyanis a hivatalos átváltási arány alapján 400 kvadrilliárd pengő ért egy forintot. Azaz 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő=1 forint. 

A pengő inflációs rátája ma is tartja a rekordot, 2008-ban a zimbabwei dollár ugyan megközelítette, de nem érte el ezt a szintet.