1956 hőseire, mártírjaira emlékeztek a nemzeti gyásznapon

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzeti történelmünk azon kiemelkedő eseménye volt, amely a korabeli technika nyújtotta lehetőségeket megragadva néhány hétre a szovjet érdekszférába kényszerített magyarság szabadság- és önrendelkezési vágyára szegezte a világpolitika és a világ közvéleményének figyelmét. 

Ezt Stárics Roland, a Zala Megyei 56-os Hagyományőrző Egyesület elnöke mondta köszöntőjében szombaton délelőtt, a nemzeti gyásznapon, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 67. évfordulóján az Ady utcai emlékműnél tartott ünnepségen. Mint felidézte, november 4-e után országszerte elhúzódó és példátlan megtorlás vette kezdetét. Könyörtelen bosszúvágytól fűtve még 1961-ben – vagyis 5 évvel 1956 októbere után – is hajtottak végre halálos ítéletet. Az utolsó politikai foglyokat pedig – 18 év múltán – 1974-ben engedték ki a börtönökből.
A mai nap tehát a múltba nézés napja, amikor meg kell állnunk egy pillanatra és emlékeznünk kell 1956 hőseire, mártírjaira, meghurcoltjaira és a külföldre távozókkal együtt már százezrekben mérhető megcsonkított, illetve megcsonkult magyar családokra, fogalmazott.
Szavait követően Bellus Attila színművész Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el.

Bali Zoltán alpolgármester beszédében Albert Camus 1956-ban kelt gondolatait idézte: “Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.”  
A világhírű író arra kérte a világ népeit, hogy örökös hűséget, szimpátiát fogadjanak a magyarság harca mellett és soha, de soha ne szövetkezzenek azokkal az erőkkel, melyek ez ellen az ezeresztendős, ösztönös vágy ellen sorakoznak fel, hangsúlyozta. A mi megemlékezéseink más, történelmileg talán szerencsésebb, hódító népek szokásaitól, ünnepeitől merőben eltérőek, mondta Bali Zoltán. Mi a háborítatlan életet keressük, a szabad önrendelkezést, a fejlődést, a gyarapodást, nem akarunk távoli területeket leigázni, meghódítani, kulturálisan átformálni, emelte ki.

Az alpolgármester szólt arról is, hogy bár a magyarság a nemzeti megemlékezéseinek nagy részén elnyomott forradalmakra, elfojtott felkelésekre és kivégzett mártírokra emlékezik, azonban a dolgok mélyére ásva a világunkat, életünket meghatározó történelmi eseményeket nem csak az adott pillanatban, az adott percben, napban, hónapban, vagy évben vizsgáljuk, hanem a folyamatokat megértve egyben vizsgáljuk, beigazolódik az a közmondás, hogy magyaroknak nem igazuk van, hanem mindig igazuk lesz!