Letenye folyamatosan megújítja történelmi, természeti látnivalóit

Tóth Zsolttal, a letenyei önkormányzat főtanácsosával járunk a régi Mura-hídnál, amely többször volt háborúk áldozata, például az 1848-49-es harcok során és a második világháborúban is. A híd járhatósága mindig befolyásolta Letenye fejlődését. Előtte magányosan árválkodik a régi határátkelőhely lepketetős építménye, amely sokszor volt Letenyét illusztráló kép, főleg akkor, amikor a városon áthaladó turistaforgalomról írtak az újságírók.
– A hetvenes-nyolcvanas években nyáron ellepték a Horvátországba igyekvő turisták a várost, olyannyira, hogy alig lehetett a főúton egyik oldalról a másikra átmenni. Több volt akkoriban a nálunk megszállók száma is, de az akkori autóáradat nem hiányzik. Igaz, most is sokan betérnek a városba az autópályán utazók közül, mert itt van az utolsó benzinkút, számosan tankolnak, mielőtt kilépnek az országból. Mindig örömet jelent számunkra az itt megállók településünk iránti érdeklődése – mondja Mikóné Farkas Ildikó alpolgármester. Vele és Farkas Szilárd polgármesterrel találkozunk Letenyén a „Mert az ön települése is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunkban. Farkas Szilárd így folytatja:
– Most a tehergépjárműveken kívül főleg a helyiek használják a régi határátkelőt. Valljuk, hogy a Mura összeköt bennünket, így elmondhatjuk, hogy meglehetősen élénk a szomszédokkal a kapcsolatunk. Az autópálya építésekor új bányatavak keletkeztek, amelyek további turisztikai lehetőséggel segítik a vendégforgalmunk bővülését. Igyekszünk kicsit visszahozni a régi forgalomból, amit értékeink bemutatásával, népszerűsítésével kívánunk elérni. Mindezek kötődnek a határfolyóhoz, a Murához, azért is, mert horvát szomszédjainkkal összefogva próbálunk boldogulni. Mi Letenyét a Mura városának hívjuk.

A folyó ártere csodálatos vízparti világ. Zsolttal bemegyünk az autópálya hatalmas hídja alá is. A legújabb bányató partján, amely horgászati hely lett, két vendégfogadó faházat betontuskókra állítottak fel, de a medréből kilépő szeszélyes Mura nem kímélte az épületeket. A távolban a régi tó víztükre csillog, melyhez most lakókocsival érkeztek vendégek. Ahogy egyre beljebb érünk a tudnivalókkal kitáblázott, kerékpárosokat eligazító jelzésekkel szegélyezett úton, elakadunk, mert a folyó legutóbbi áradása elmosta előttünk az utat…

A Tótszerdahely felől bevezető úton térünk vissza Letenyére, pontosabban az egyedutai városrészbe. A településjelző tábla előtt magasodik egy címeres köszöntőtábla, a következő felirattal: Isten hozta a Mura városába, Letenyére – 1347. Letenye első említése  ugyanis 1347-ben történt, Letyne formában. (A név szláv eredetű, leto: „nyár”.) Hosszú időre kihatott, hogy 1366-ban az új szlavón bán, Széchy II. Miklós Ónod váráért cserébe szerezte meg Letenyét, s a király 1367-ben vásártartási jogot adott a településnek, amely 1498-tól mezőváros lett. A török időkben, 1591-ben Letenyét lakatlan pusztának nevezték, míg a fő közlekedési úttól némileg távolabb eső Béc és Egyeduta lakott volt.

A város központjában álló történelmi emlékek közül a templomot II. Szapáry Péter gróf és felesége építtette 1765-ben. Az 1800-as években a Szapáry-Andrássy család sokat tartózkodott Letenyén, kastélyukat nagy angolpark övezte. A járási székhely fejlődését elősegítette, hogy 1927-ben Béc, majd 1934-ben Egyeduta is egyesült vele. A második világháborúban megsérült Mura-hidat a helyreállítás után 1961-ben adták át, amelyen megindulhatott a teher- és személyforgalom a mai Horvátország és Olaszország irányába, amely aztán óriásira nőtt, s a város bekapcsolódhatott az idegenforgalomba. Letenye 1989. március 1-én kapott városi rangot, majd 2013-tól újra járási székhely lett.

Farkas Szilárd a határmentiségben rejlő előnyöket vázolja:

– A horvátországi testvértelepüléseinkkel, Ludbreggel és Perlakkal szoros kapcsolatot ápolunk, keressük a közös együttműködési lehetőségeket, közös projektekben gondolkodunk, s valósítunk meg. Ennek eredménye volt az Andrássy-kastély földszintjének felújítása, most annak lehetőségét keressük, hogy az emeletét is felújítsuk. A földszintre szeretnénk mielőbb visszahozni a helytörténeti kiállításunkat, amit most restaurálnak. Eredményes az együttműködésünk a horvátországi Csáktornyával is, velük a helyi ökoszisztémára, a tájak stabilitására, az őshonos fajok – különösen a madarak – élőhelyeinek megvédésére és fenntarthatóságára összpontosítunk. Letenyén egy öko-látogatóközpont létesült, amely a határ menti természetvédelmi értékek bemutatására szolgál. Határon átnyúló pályázat keretében hoztunk létre egy kerékpáros centrumot, amelyben kerékpárok, illetve rafting csónakok bérlésére is van lehetőség.

Letenyén a számos helyi érték közül a Fáma házát keressük fel, ahol Ráczné Lánczok Zsuzsanna, a Letenyéért Közéleti Egyesület elnöke mutatja meg a gyűjteményt, amely Keszei Sándorné, a népművészet mestere, helyi pedagógus kézimunkáinak bemutatása mellett számos, más helyi népi, néprajzi, népművészeti értéknek is otthona.

– A letenyei szobában a helyi viseletek tekinthetőek meg, a bemutatókonyha a ’60-as éveket idézi, az iparosok műhelye több kézműves mesterség szerszámait mutatja be, a pajta számos kincset rejt, kemencénkben népi ételek készülnek csoportok fogadásakor. Keszei Sándorné alkotásait a Tóth Csaba asztalos készítette vitrinekben helyeztük el, melyekre a letenyei motívumokat két mesterünk, Bedi László és Boa Endre faragta. A közösségi színtérként is működő létesítmény számos, az egyesület által szervezett programnak ad helyet – említi Zsuzsa, s arról is beszél, hogy a portát folyamatosan újítani kell.

Zsolttal a szőlőhegyre autózunk a jó minőségű zajki úton. A béci városrészből indulva előbb a Béci-hegyet, majd az Öreg-hegyet járjuk végig a gyönyörű tájban. Az Öreg-hegyen hozta létre a Letenyei Szőlő- és Gyümölcstermesztők Egyesülete a zsúpfedésű boronapincéjét pihenőhellyel és préspajtával, amely alatt egy régi présóriást is kiállítottak. A népi építészeti értékek mögött, a domboldalt a Boldog Buzád kilátó uralja. Az ide vezető úton több kis kápolna áll, hagyományokat is őriznek, az egyik kápolnánál például a Most vagy soha! civil egyesület évek óta megtartja a kisasszonynapi búcsút. A kilátás igazán muraföldei – a domboldalakat beragyogja a nap, a völgyet a Mura párája ködbe borítja…

– A természetközeliség meghatározó a célkitűzéseinkben, a kastélypark megújításától kezdve egészen a napjainkban fásított helyi termelői piacig. Figyelmet fordítunk a városközpontban az élő sövények ápolására is. A kastély parkjában a több száz éves monumentális platán magasodik, amely 2010-ben az „Év fája” volt, 2011-ben pedig az „Európai év fája” versenyen a harmadik faóriás lett. Tájba illő látvány a parkban található, több ezer kötettel rendelkező városi könyvtárunk különleges épülete. A Városháza dísztermében tekinthető meg Kustár Zsuzsa iparművész „Párosító szerelem meséje” című üvegmozaik alkotása.  Szeretnénk megmutatni, hogy érdemes megállni és szétnézni Letenyén. A város és környéke épített és természeti értékeiből ízelítőként bemutatottak szélesebb körű megismerésére szeretettel várunk minden kedves olvasót! – invitál Farkas Szilárd.