Tóth Csabával, a keszthelyi Vadászati Múzeum vezetőjével beszélgettünk kitüntetése okán

Hogyan vezetett szakmai pályája a keszthelyi Agrártudományi Egyetem vadgazdálkodás karán megszerzett diplomájától a keszthelyi Vadászati Múzeum múzeumvezető posztjáig?

– Azon szerencsések közé tartozom, akik már egyetemista korukban vadásztársasági tagok lehettek. A diplomamunkámat is a vadgazdálkodásból írtam, majd az akkoriban apró- és nagyvadban vadászati hatalomnak számító Balatonnagybereki Állami Gazdaságnál helyezkedtem el vadászatszervezőként. Az egyetem akkori dékánja azonban visszahívott. A Gazdász Vadásztársaság a kampusz oktatási és kutatási célú, különleges rendeltetésű vadászterülete, amelynek fővadásza és szakmai vezetője voltam hosszú évekig. Szívesen jöttem vissza alma materembe, ahol nyolc évig vadbiológiát is tanítottam. Mindeközben Varga Ernő akkori megyei fővadász kérésére a megyei vadászvizsga-bizottság munkájába is bekapcsolódtam. Majd Sugár László professzor vezetése alatt elkezdtem a doktorimat, és Summa cum laude minősítésű PhD-fokozatot szereztem 2009-ben. Kutatási területem a gímszarvas agancsfejlődése volt.

Mikor került a keszthelyi Vadászati Múzeum élére?

– Már a doktorim megszerzése előtt körvonalazódott a vadászati múzeum létesítése, amely 2008-ban vált valóra. Attól kezdve vezetem az intézményt. Munkámban egymásra épül a kettő, a gyakorlati szakmai ismereteim és a múzeumi élet. A tudományos kutatásokat is tudtam folytatni Sugár professzorral, és a múzeum anyagát is sikerült folyamatosan bővítenünk. Azt gondolom, ennek köszönhető, hogy a Dunántúl vadászati fellegvárának aposztrofálnak bennünket. Hihetetlen a látogatottságunk, 80 és 100 ezer fő közötti évente.

Maradjunk még a kezdeteknél, a közelmúltból pedig idézzük fel a vadászati világkiállítást, amelyre elkészültek a múzeum új szárnyai, új látnivalókkal.

– A múzeum kialakításában gyakorlatilag szabadkezet kaptam. Az első gyűjtemény a híres Windisch-Grätz-gyűjtemény volt, amelyhez csatlakozott Dózsa György gyűjteménye, akivel haláláig nagyon jó baráti kapcsolatot ápoltam. Berendeztünk több kiállítást is, amely mások mellett Szederjei Ákos vadbiológus szakmai munkáját ismerteti. A vadászati múzeum gerincét egyik alapítójának, Hidvégi Bélának a gyűjteménye adja. Még 87 évesen is vadászik. Szívesen emlékszem vissza az ázsiai és afrikai vadászatokon a tábortüzeknél folyatott beszélgetéseinkre. Maga a gyűjtemény kétezer négyzetméteren öt kontinens több mint 300 vadászható vadját mutatja be teljes életnagyságban, eredeti élőhelyüket növényekkel és hangokkal megjelenítve a diorámákban, amely a múzeum leglátogatottabb része. A természettudományi múzeum irányába mozdultunk el, mert elkezdtük a lepkéket és a rovarokat is betenni a kiállítótérbe.Egy pályázatnak köszönhetően két szárnnyal tudtuk bővíteni múzeumunkat a 2021 őszi budapesti vadászati világkiállítás megnyitójára. Az egyik ázsiai hegyvidéket, a másik afrikai élőhelyet mutat be. A vadászati világkiállítás egyik legsikeresebb terme a trófeaterem volt, amelynek berendezését szakmai vezetőként irányítottam. Az egész ország területéről válogattuk össze, hoztuk el és állítottuk ki a jobbnál-jobb trófeákat, több ezret. A keszthelyi vadászati múzeum világkiállításhoz kapcsolódó programja is jól sikerült.

A Festetics-trófeaszemle elindítása is újdonságként hatott. Mondhatni, hogy ezzel tulajdonképpen kihozták a múzeumot a szabadba?

– Gyakorlatilag igen. A Festetics-trófeaszemlét tíz évre terveztük, és azt gondoltuk, 2021-ben lesz az utolsó. Érdekes módon összecseng a kettő. A vadászati világkiállítás trófeagyűjteményének berendezéséhez ugyanis a Festetics-trófeaszemle adott nagy gyakorlatot, annak kicsinyített másaként.

Az oktatás a szívügye. A Zalai Vadászati Iskola alapítójaként és vezetőjeként is sokat tesz ezért.

– Mi képezzük a jövő vadászait, ezért nagyon fontos, hogy milyen tudással ruházzuk fel őket. A Zala Vármegyei Vadászati Iskola megalapításakor sikerült összeállítani egy olyan csapatot, amelynek tagjai vadászok, illetve szakemberek. Büszkék lehetünk arra, hogy jó híre van iskolánknak. A vadászati múzeum vezetőjeként is fontosnak tartottam, hogy milyen kollégákkal dolgozom együtt. Elmondhatom, mindegyikük múzeumpedagógiai vénával bíró természetvédelmi szakmérnök. Tárlatvezetéseinket átszövi a múzeumpedagógia. Óvodáskortól fogadunk gyerekeket, illetve diákokat, akiket tematikák szerint sétára invitálunk. A múzeum oktatótermében is foglalkozunk velük. Tulajdonképpen játékosan vezetjük rá őket a vadgazdálkodás és a természetvédelem mibenlétére, összefüggéseire és jelentőségére. Ha már kiskorban tudatosul mindez bennük, minden bizonnyal szemléletük is formálódik. Óvni fogják a természetet, megértik a vadgazdálkodás lényegét és a vadászat szükségességét. Múzeumunk a vadászati kultúra közvetítésében is fontos szerepet játszik. Lakatos Ferenc vadászati témájú szobor- és festmény-magángyűjteménye a lelke ennek. Ezzel alkot kerek egészet a múzeum.

Tóth Csaba számos múzeum és gyűjtemény létrejöttét irányította, közte a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Vadászati Múzeumét. Hazai és külföldi publikációk mellett több kötet szerzője, illetve társ­szerzője. Egyik ilyen kötete a Vadászati Múzeum Keszthely címet viseli, amelyben a múzeum történetét dolgozta fel és kimondottan a vadászati világkiállításra készült. Megtiszteltetésnek érzi a Magyar Természeti-Vadászati Örökségért Érdemkeresztet, amit elsőként kapott meg zalai szakemberként.

ANTAL LÍVIA