Honfoglalás kori íjakat rekonstruálnak

Az utóbbi évtizedekben nagy lendületet kapott hazánkban a honfoglalás kori íjak kutatása, rekonstruálása. E kutatómunka egyik motorja a Magyar Történelmi Íjász Társaság. A mintegy 30 fős tagságú szervezet elsődleges célkitűzése, hogy a korabeli magyar és egyéb belső-ázsiai gyökerű íjászhagyományokat a rendelkezésünkre álló források alapján a lehető leghitelesebb formában bemutassa. Ez a korhűségre való törekvés mutatkozik meg a versenyeiken használt íjászfelszerelések szigorú szabályozásában, valamint az általuk összeállított hagyományos íjász verseny- és vizsgafeladatokban.

A nyílt napon Füspök Zoltán, a társaság egyik alapítótagja elmondta, hogy az alkotótábor a társaság egész éves munkájának csúcspontja, a nyílt napon pedig megmutatják a közönségnek munkásságukat és egy tradicionális íjászverseny is színesítette a programot.

– Társaságunk tagjai együtt kutatnak történészekkel, régészekkel – folytatta. – A közös munka eredményeit pedig kiállítjuk, a Budapesti Történeti Múzeumban is volt már tárlatunk, illetve várjuk a megkereséseket, keressük a lehetőségeket, hogy bemutassunk munkásságunkat. A kísérleti régészet oldaláról érdekes dolog a honfoglalás kori, illetve a pusztai lovasíjászat. Sajnos nálunk az íjkészítés hagyománya kihalt, de vannak nemzetek, ahol ez ma is élő. Sokat lehet tanulni a koreaiaktól a technológiákról. Amit mi csinálunk az unikális, hisz mi kovácsolunk, ötvös- és bőrdíszműves munkákat és íjat is készítünk. Mindehhez felhasználjuk az utóbbi évek kutatási eredményeit.

A szarusíj tulajdonképpen kollagén íj, melynek a váza a fa mag, ebbe csapolják be a szarvakat, amikre az ideg kerül. Az íj hasi oldalán szaruréteg van, ami nyomásálló és hajlékony, a hátán pedig szarvas- vagy állati ín rétegenként felhordva. A csapolásokat, ragasztások enyvvel végzik.

A nyílt napon láthatta a közönség az íjkészítés alapanyagait, szerszámait, történelmi korhűséggel készített magyar, hun, szkíta íjakat, nyilakat, tegezeket, lemezes tarsolyt.

– Az ismeretterjesztést tűztük ki célul, igyekszünk bejárni az országot, megmutatni az általunk készített korhű anyagból, korhű eszközökkel készített, a tárgyi emlékek alapján mintázott munkákat, illetve tájékoztatunk a technológiákról is. Működtetünk évek óta szarusíj-készítő iskolát, ahol eddig több mint 120 működő íj készült, de a felszerelés többi elemét – tegezek, nyilak, fegyveröv – is magunk készítjük. Akit érdekel, eljöhet hozzánk és akár készíthet is magának szarusíjat.

Füspök Zoltán arról is beszélt, hogy hazánkban a honfoglalás korszakából íjak nem maradtak fenn, csak apró töredékek, de például Kazahsztánban, Mongóliában, a Kaukázusban feltárt sírokban jobban megőrizte a talaj a tárgyi leleteket. Ezeken látszik a technológia, a részletek, amikből tudnak építkezni.

A rekonstrukciós munkát az íjászat gyakorlása teszi teljessé, ezáltal derül ki, hogy elgondolásaik működőképesek-e. Évek óta rendeznek hagyományos, évszázados leírásokon alapuló versenyeket és próbákat elsősorban autentikus felszerelést használó íjászok számára.

– A szarusíj használata egy bizonyos fokú szakértelmet megkíván – tette hozzá. – Kell érteni az íjkészítéshez, illetve ahhoz, hogyan kell gondozni, tárolni. Ez élő dolog, szerves anyagokból készül. Maradtak fenn olyan leírások, hogy két szarusíj egy harcost kiszolgált egy életben, vagyis ezek tartós fegyverek, hosszú éveken át használhatók, csak oda kell rájuk figyelni. A magyar hagyományőrző íjászat kissé elment a műanyag eszközök felé, ezzel együtt az emberek igényessége is e szerint alakul. Mi igyekszünk a történeti íjászat ezen korhű, természetes szegmensét megmutatni.