Lányával is játszott egy csapatban Popsza, a kanizsai softballcsapat tapasztalt játékosa

- Óvodásként Mezőtúrról kerültünk Nagykanizsára, ahol a Hevesi-iskolában tornászként kezdtem Gajcsi Józsi bácsi vezetésével, később az akrobatikát is kipróbáltam - mesélte. - A sportágak iránt rajongásomat tovább erősítette, hogy a diákolimpiákon is jól szerepeltünk. Nyolcadik osztályos lehettem, amikor elszakadt a bokaszalagom és váltani kellett. A bátyám a vívást választotta, ezért követtem őt oda, ám csak a megyei bajnokságig jutottam. Nem kötött le túlságosan. Ekkor az ismerősi körömbe tartozó fiúk a baseballal ismerkedtek. Mondtam édesapámnak, hogy szeretnék menni az akkor formálódó lány csapatba. Hallani sem akart róla, kijelentette: az fiús sport és helyette beíratott karatézni, hiszen ismerte az edzőt. Mivel annyira sportosnak ítéltek, valami különös oknál fogva nem a kezdőkhöz, hanem a haladókhoz kerültem. Két edzésen szerepeltem, meg kell, hogy mondjam, nem kíméltek. A gyomromba kaptam a sorozásokat, amiket nem védtem le, hisz nem voltam a tudás birtokában.

Ekkor, 1994 környékén már semmi sem tarthatta vissza, elment baseballedzésre és megfertőződött az amerikai sportággal. Ott kapta nevéből adódóan a Popsza becenevet is. Talán azért imádta meg annyira, mert másként játszották, mint a többi, úgymond hagyományos csapatsportot. Vagánynak gondolta, ami passzolt a személyiségéhez. A kanizsai fiúk japán edzője, Yamada Koichi nekik is megtanította a baseball szabályait, ami a női softballhoz nagyon hasonlított.

- Ezt a játékot úgy lehetett a legkönnyebben megérteni, ha a pályán vagyunk - folytatta Popsza. - A kezdeti bukdácsolás ellenére szerencsére van egy mag, amely máig kitartó és játszik. Az NB I.-es bajnokság rendszeres résztvevője lett a Röntgen Kanizsa Ants, de eljutottam válogatottként nemzetközi Duna Kupákra, Európa-bajnokságokon szerepelhettem. Sok élménnyel gazdagodhattam és a softball révén beutazhattam egész Európát, megannyi élményt gyűjtve. Ahogy az évek elrohantak felettem, éreztem, hogy a játékos lét mellett itt az idő a tudásomat is átadni, edzőként a kanizsai utánpótlás-nevelésre is koncentrálok. Már harmadik éve a magyar válogatottban a 22, a 20 és az idén a 18 éveseknél a tréneri tagság tagja lehetek. Kanizsáról Varga Virág és Krihó Katalin a július 31. és augusztus 4. között tartott prágai Európa-bajnokságon bizonyíthat a 18 évesek válogatottjában. Az NB I.-ben rajtunk kívül szerepel még a Jánossomorja, az Érd és még két fővárosi különítmény. Június 18-án, vasárnap a fővárosban a bajnokság harmadik helyéért játszunk a Red Wolves ellen. A csata két győzelemig tart, s a fiataljaink önbizalmának jót tenne egy bronzérem.

Esztert valóban rengeteg élmény érte a pályafutása alatt. Néhány éve korábbi válogatott edzőjük, Gál Sándor összegyűjtötte az idősebb válogatottakat egy barcelonai nemzetközi kupára, melyre önerőből és a város támogatásával utazhattak el. A 35 év felettiek között szerepelt Popsza mellett Gyimes Magdolna, Tótmárton Vera, Balassa Nóra. Bár nem győztek, de kiváló tornán vehettek részt.

- A legnagyobb élményem, sportpillanatom, amikor évekkel ezelőtt az általános iskolás lányom, Kun Eszter leigazolt játékosként játszhatott a csapatunkban - mesélte. - Dobó voltam, ő pedig az elkapó, vagyis szemtől szemben figyeltünk egymásra, a játékra, és ez örökre bevésődött az emlékeim közé. Bár már nem az együttesünk tagja, de a kesztyűje megvan. A fiam, Kun Ádám küzdősportot űzött, szerdánként röplabdázni jár velem. Gelsén testnevelő vagyok, mellette a Honvéd Kaszinó SZKES Tánccsoportjának tornaedzéseket tartok.

Kun Ádámné Poprádi Eszter a stafétát Pázsitné Lukács Kató egykori tekézőnek, a Nagykanizsai Teke SE korábbi elnökének adta át.