Évente találkoznak és megosztják egymással tapasztalataikat

Ezúttal a botfai közösségi házban vertek tanyát, ahol a zalaiak Mrakovics Miklósné, az egyesület elnöke vezényletével Vörös Józsefné receptje (1 kiló liszt, só, 3 kefir, 3 tojás - ebbe 5 deka élesztő, pici cukor) alapján frissen sült lángossal fogadták a vidám, szlovén muravidéki magyar csapatot. S mert a szőlészet és a kertészet egy tőről fakad, először is egy kis szakmai továbbképzésként a híres nagykutasi gyümölcsösbe vitték vendégeiket tanulmányútra, a tájékoztatásról Németh Miklós, volt városi főkertész, az egyesület szaktanácsadója gondoskodott. Ráadásul a kirándulóbuszukkal körbe járva nem csak megcsodálhatták a kifeszített jégháló alatt mintegy 30 hektáros almafa-rengeteget, a gyümölcsüket érlelő barackfákat, az addig tekintélyes, terebélyes lombú óriásként ismert karcsú, huzalokra kifeszített ágú "mini" cseresznyefákat, hanem be is vásárolhattak az utóbbiak terméséből, az idén ugyanis nem csak Zalában, hanem Csente és a szomszédos Lendva környékén is elfagyott a cseresznye. (Az igazsághoz tartozik persze, hogy nem csak a vendégek, hanem zalaegerszegi kísérőik is feltankoltak a frissen szedett gyümölcsből.)

Egyik látogatásuk során a kertbarátoknak volt szerencséjük körülnézni Lendván a gyönyörű Alexandriai Szent Katalin plébániatemplomban, viszonzásképpen a szőlészek is megnézhettek egy szintén Alexandriai Szent Katalin titulust viselő plébániatemplomot: az 1400-as évek végén épült és az 1700-as évek közepén újjáépített egervári templomot Kálmán István kántor, a település alpolgármestere mutatta be.

A csácsi arborétumban a kiadós séta több szempontból is hasznosnak bizonyult. Bár Erdei Gyula, az arborétum felügyelő őre nyugdíjazásáig erdészeti dolgozó volt, de neve ellenére nem "erdész" végzettségű, a területet viszont úgy ismeri, mint a tenyerét, így körbevezette birodalmában és bőségesen ellátta információkkal a látogatókat. Akik ráadásul nem röstellték megmászni még az Öregbükkös tanösvényt sem, így kellően megéheztek, mire estebédre visszaértek a botfai főhadiszállásra. Szerencsére gyorsan pótolták energiáikat és kipihenték magukat, így a napot szokás szerint tánccal, mulatozással zárták.