Vadászpilóta előadása a bátorságról és a bajtársiasságról a nagykanizsai Halis-könyvtárban

A megjelenteket Balogh László polgármestere köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, mennyire fontos a múlt megismerése és a hősök tisztelete egy olyan komoly katonai örökséggel rendelkező városban, mint amilyen Nagykanizsa.

Németh Zoltán a rendszerváltás időszakában aktív vadászpilótaként rendkívül sokat tett azért, hogy megújuló magyar légierő a második világháborús hős elődök nyomdokaiba lépjen. Bajtársaival életre keltették a régi jelképeket, így 1945 után újra felbukkant az üvöltő puma fej. Felkutatták az egykori pilótákat, és rövid idő alatt barátság szövődött köztük és a sokat megélt veteránok között, akik rendkívül boldogok és hálásak voltak, hogy a sok évtizednyi megaláztatás és elhallgatás után tisztelik és megbecsülik őket. Felelevenedtek a régi történetek, amelyek mind-mind azt bizonyították, hogy a „régi” és az „új” Puma pilóták is bátor és összetartó bajtársi közösséget alkottak.

Németh Zoltán előadásában többek között elmondta: személyesen is ismerte Kenyeres Miklóst, aki 1944 februárjában bajtársával, Debrődy Györggyel repült együtt, amikor utóbbi gépét találat érte és kényszerleszállást kellett végrehajtania. Kenyeres nem habozott, hogy kimentse bajba jutott barátját, leszállt a méteres hóban. Megszabadultak ejtőernyőiktől és ledobták a Messerchmitt Bf 109 vadászgép kabintetőjét, így nehezen, de sikerült bepréselni magukat az amúgy is szűk együléses gépbe. Kenyeres Debrődy ölébe ült és közösen kormányozták a gépet. Hihetetlen, de így is sikerült elérni a magyar vonalakat.

Természetesen Németh Zoltán leghíresebb haditettéről is mesélt: 1993 nyarán elfogott egy hazánk légterébe tévedt idegen vadászgépet, majd olyan közel repült hozzá, amennyire csak lehetséges és így kísérte a határig a behatolót. Kiélezett helyzet volt, nagyon sok múlt a felkészültségén és lélekjelenlétén, de szerencsére nem lett baj.

– Az előadás igazi érzelmi hullámvasút volt - mesélte Huszár András. – Együtt nevettünk a sok vicces történeten, amely a pilóták csibészségét és életvidámságát ecsetelte. Büszkeséggel töltött el bennünket, miként kötötte össze egy láthatatlan és széttéphetetlen fonal a magyar vadászpilóták különböző generációit, amely nem volt más, mint az izzó hazaszeretet, a bátorság és a bajtársiasság.