2023.05.01. 10:00
Bor, pálinka és falopás - a májusfaállítás izgalmairól mesélt Gyanó Szilvia
Magyar nyelvterületen a májusfaállítás a legelterjedtebb népszokás május elsejére virradó éjszaka. A májusfa Zala, Somogy és Vas megyékben és a Balaton nyugati medencéjében sudár és magas. Máshol lehet fiatal és zsenge, de nálunk a letisztított kérgű magas fenyőfa a jó, a tetején lombbal, esetleg szalagokkal, díszekkel, borosüveggel. Az üvegért az ügyes férfiak megpróbáltak felmászni.
Májusfa. Borsfán 1950-ben Fotó: Szentmihályi Imre
A nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzos-főmuzeológusa Gyanó Szilvia ismét számos érdekességgel szolgált arról, hogy miképp ünnepeltek május első napján a környéken.
- A májusfát a legények állították a lányos házakhoz udvarlásként, illetve elismerésként, vagy közösségi szerepet töltött be és a kocsmához ásták le vagy a szőlőhegyre, esetleg a falu főterére - mondta. - A legények, legénybandák feladata volt a fa beszerzése is, azaz ellopása az erdőről az éjszaka leple alatt. A közös májusfák kidöntése általában ünnepséggel, táncmulatsággal járt együtt, többnyire pünkösd táján. Egyes vidékeinken pünkösdkor állították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésére került sor pünkösdkor. A somogyi és zalai falvakban a májusfa folyamatosan jelen volt és van, sosem tűnt el teljesen.
Fotó: Szentmihályi Imre
Hozzátette: a szakirodalom nem említi, de a recens kutatások alapján megállapítható, hogy a falopás meglehetősen nagy ivászattal járt együtt. "Mikor mentünk a fáért az erdőre" - kezdődik a narratíva és úgy fejeződik be, hogy "úgy berúgtunk..." A szerszámok néha otthon maradtak, viszont a bor és a pálinka soha. Nem volt olyan legénybanda, amelyik ne nézett volna a pohár fenekére és talán nem volt olyan májusfaállítás, melynek minden résztvevője emlékezett volna arra, hogyan került a helyére az erdőről hozott fa.
A májusfa felállításának legjellemzőbb, hagyomány szerinti időpontja a május 1-jét megelőző nap délután/este volt. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május 1-jén. Nagykőrösön amelyik lánynak már volt udvarlója, az május 1-jén kapott májusfát. Leggyakrabban nyárfa volt, de állítottak vadkörtét, orgonát, vadpiszkét is. A fákra színes papírszalagokat akasztottak. Ezután szerenádot adtak, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket.
Ez a szokás egyes falvakban még napjainkban is élő hagyományként van jelen. A hajadon lányok kapuját bekötözik, hogy ne tudjon megszökni, és a kerítés elé díszes (általában krepp) szalagokkal feldíszített fát állítanak, amire kisebb nagyobb ajándékokat (italok, ajándékcsomagok, parfüm, virág, ékszerek, lufikat stb.) is kötözhetnek az udvarlók. Egy kerítés előtt az illendőség szerint egy fának szokás állnia, de előfordul, hogy versengés alakul ki a faállítók között, ilyenkor kettő vagy több fa is kerülhet a kerítés elé.
- Az északi országokban jobban előtérbe kerül a május 1. tavaszünnep jellege - folytatta. - A Kárpát-medencében néhány időjárásjósló, földműveléssel kapcsolatos hiedelem kapcsolódik május 1-jéhez, például az időjárás megmutatja, milyen lesz a jövő tél, vagy nem ajánlatos borsót vetni, kendervetésre viszont nagyon alkalmas az időpont.
