Génjeiben hordozza a történelem iránti érdeklődést Huszár András

- Mindig humán beállítottságú voltam, gyerekkorom óta érdekel a történelem, azon belül is különösen a második világháború eseményei – mesélte Huszár András, aki egy ipari vízkezeléssel foglalkozó cégnél dolgozik. – Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy rengeteg történetet hallottam anyai nagyanyámtól a világháború kései szakaszáról, amikor előbb német katonák voltak elszállásolva náluk, később pedig szovjet alakulatok szállták meg kis faluját. Tőle tudtam meg azt is, hogy dédnagyapám, vitéz Nagy Ferenc milyen derekasan küzdött az első világháborúban. Édesapám az ő édesapja háborús élményeiről mesélt, aki hidászként küzdött a hazáért Alsórajkról indulva a Tisza forrásvidékén át egészen Pilsenig.

Talán a 2014-es évet tekinti fordulópontnak, hiszen akkor olvasott egy cikket, amely vitéz Szentgyörgyi Dezső születésének közelgő 100. évfordulójára hívta fel a figyelmet. Miközben forrásokat keresett minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótájáról, rádöbbent, mennyire keveset tud a magyar hősökről. Kutatni kezdte és nagyon megérintette a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel és Magyar Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonák élete és hőstettei. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felkeresi végső nyughelyüket és mécsessel, nemzetiszín szalaggal tiszteleg az emlékük előtt. Barátai is támogatták ebben az elhatározásában, segítségükkel sok hős sírja előtt hajthatott fejet.

- Az utazások alatt érlelődött bennem a gondolat, hogy szeretnék még többet tenni a hősök emlékének ápolásáért – folytatta. – Akkoriban értesültem róla, hogy a Vas vármegyei Simaság községben emléktáblát avattak vitéz Horváth Sándor tiszteletére, aki másodikként részesült a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremben. Innen jött az elhatározás, hogy hasonló módon tisztelegjek a bátor katonáink emléke előtt. Nagy hatást gyakorolt rám vitéz nemes barankai Barankay József rohamtüzér százados életútja, ezért Kövesdi Kolos barátommal együtt közadakozást szerveztünk és ebből 2019 októberében  családja és tisztelői körében emléktáblát avattunk a tiszteletére Bácsalmáson. Tavaly két kiváló második világháborús vadászpilóta tiszteletére készült emléktábla. Májusban Lajoskomáromban vitéz Debrődy György századosról emlékeztünk meg. Ezt követően közadakozást szerveztem, amely eredményeként augusztusban vitéz nemes Molnár László főhadnagy tiszteletére avattunk méltó emléktáblát Sopronban. A fentieket nem érhettem volna el, ha nem támogat a párom, számos jó barátom, türelmes főnökeim, kedves ismerősöm és segítőm.

Huszár András azóta se adta fel misszióját. Továbbra is az a célja, hogy minél több emberrel megismertesse a hősöket, hogy újra jelentéssel bírjon a nevük és az emberek az érdemeik alapján tiszteljék őket. Emiatt fogott bele egy hadtörténeti előadássorozat szervezésébe, amelyhez elnyerte a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár támogatását. Olyan előadók tisztelték meg azzal, hogy elfogadták a meghívását, mint Szentgyörgyi Dezső nyugdíjas pilóta, Maruzs Roland alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese, Kanász Viktor kanizsai származású történész, Dani Zoltán nyugalmazott ezredes, légvédelmiegység-parancsnok és Fülöp András hadszíntérkutató. Folytatja a sorozatot, hogy az érdeklődők első kézből, hiteles forrásokból szerezhessenek hadtörténeti és helytörténeti ismereteket.

- Szeretném ráébreszteni a nagykanizsai polgárokat arra, milyen komoly katonai múlttal és örökséggel rendelkezik városunk – fogalmazott Huszár András. – Olyan kivételesen bátor és hősies katonák születtek vagy teljesítettek szolgálatot egykor Nagykanizsán, mint például vitéz báró uzsoki Szurmay Sándor vezérezredes, „Uzsok hőse”. Szeretnék méltó módon megemlékezni vitéz Oszlányi Kornél altábornagyról, akit a Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztjével tüntettek ki doni helytállása miatt és vitéz Szabadi Béla őrmesterről, aki egyike volt annak a negyven katonának, aki kiérdemelte a Magyar Arany Vitézségi Érmet. A sort még hosszan lehetne folytatni; mindenképpen több figyelmet kell szentelnünk feledésbe merült katonahőseink megismerésére. Jegyezzük meg a nevüket, ápoljuk odaadóan és hűséggel emléküket és legyünk nagyon büszkék rájuk. A jelmondatom: „A rég meghalt ősök ismét újra élnek, ha nevüket őrzik hálás nemzedékek”.