Vince-napi pincejárás a Szenyegető-hegyen (galéria)

Ünnepelt a természet, magára öltötte fehér hóruháját a táj, csak az erdők álltak komoran, makacsul őrizve a titkot: készülődnek-e lakodalmukra a madarak? Az olajos múltú településtől alig két kilométerrel délre, az erdők és mezők ölelte szőlőhegy közel sem volt már olyan hallgatag, a hóban több pincéhez ösvényt lapátoltak a gazdák, az épületek kéménye füstöt ereget a morcosan kavargó északi szél szemébe. Amúgy illett is kimenni a birtokra, elvégre Vince napja volt, a szőlővessző "pálfordulója", amikor bizonyos jelekből már jósolni lehetett a leendő termésről. 

Az időjárás ugyan nem volt túl biztató, hiszen a fáma szerint csak ha "szépen fénylik a Vince, telik borral a pince", mégis nagy volt a sürgés-forgás és az izgalom, hiszen ezúttal jeles vendégeket vártak a gazdák. A falu büszkesége, a Gellénházi Vajda József Népdalkör Egyesület ugyanis elhatározta: leporolja az évekkel ezelőtt "Szőlővessző termette, bor ennek a neve" című színpadi játékát, amelyben a szőlőműveléshez és a borhoz kapcsolódó népszokásokat, népi játékokat, népdalokat dolgozták fel, s mutatták be nagy sikerrel. Ezúttal a gazdák bevonásával a Vince-napi szokásokat elevenítették fel, s hogy az élmény hamisítatlan legyen, miként régen őseik, gyalog tették meg a faluból a hegyre vezető utat.

Az több mint valószínű, hogy Radics Miklós és családjának pincéje történelmében először szolgált magyar kultúra napi megemlékezés helyszínéül, a sok-sok aranypávával és számos más népzenei díjjal büszkélkedő népdalkör ugyanis nem feledkezett el az ünnepéről, így először elénekelték a Himnuszt, majd a szőlőről, borról szóló népdalokkal alapozták a Vince-nap hangulatát - elvégre magyar kultúránk legbecsesebb ékköve, a népzene ápolását tűzték zászlajukra.

- Népdalkörünkkel a megalakulásunk óta eltelt több mint három évtized alatt feldolgoztuk és színpadra állítottunk a karácsonyhoz, a télbúcsúztatóhoz, a szőlőhöz, a szürethez, a borhoz, az aratáshoz, a kenyérsütéshez, a fonóhoz, a tollfosztóhoz kapcsolódó szokásokat, népi játékokat. Most a Vince-nap van soron, - fogalmazott Kulcsárné Csejtei Marianna, a népdalkör művészeti vezetője, hozzátéve, hogy több szőlősgazda is örömmel vállalta: segíti feleleveníteni a helyi szokásokat.

A gellénházi patinás nevű Szenyegető-hegyen amúgy is az egyik legnépszerűbb Vince-napi foglalatosság a "pincejárás", ilyenkor a gazdák megvendégelik egymást, végigkóstolják a tél végére már csúcsformába került borokat, a legpraktikusabb népi hagyomány szerint ugyanis "Vince napján sok jó bort kell inni, mert akkor sok és jó lesz a termés". Radics Miklósnak a tavalyira nem lehetett panasza, a 300 tőke, zömmel olaszrizling, cserszegi fűszeres és a többféle csemegeszőlő szépen termett, sőt, a múlt évben a fehér bora nem csak az aranyérmet, hanem a "falu legjobb bora" címét is kiérdemelte. Radics Miklós, úgy is, mint a helyi kertbarát kör a tagja, nagy örömmel, almás pitével és a legjobb borával fogadta a népdalkör tagjait, akik énekszóval köszönték meg a vendéglátást.

Néhány portával odébb Török Tamásnak is bőven volt mivel büszkélkednie, a hegyi hajléka alatti boltíves pincét 2005-ben 25 ezer kisméretű téglából építették. Nem kell félni, hogy rájuk szakad a mennyezet - mondta -, hiszen anno traktorral is rájárt a tetejére. Ő is jónak értékelte a tavalyi évet, a közel ezer szőlőtőke náluk is szépen termett - az asszonyokat az ottonel muskotály-, a férfinépet a villányi szőlő borával kínálta, s kétféle süteményt is tett az asztalra. Mint a kertbarát kör oszlopos tagja, a hegyhát szorgalmas gazdáira volt a legbüszkébb, invitálta is a társaságot egy nyári látogatásra, hogy saját szemünkkel lássuk, milyen szépen karban tartják a zömmel őseiktől örökölt szőlőt. Szenyegtő-hegyen - hangsúlyozta többször is - nem találunk elhanyagolt birtokot. Igazából a "Szenyegető" hegynév is a régmúltban gyökeredzik, a fiatalok, s az új gazdák közül nem is mindenki ismeri. A Budai-hegynek a faluhoz közelebbi oldalát nevezik így, mert állítólag régen a falubeliek itt égették a faszenet. Lóránt Ferenc úgy hallotta, a Gábor-árok tőzeget is rejtett, s a falu kovácsa abból készítette a "szenyet". (Bíró Friderika "A szegek világa" Göcsej néprajza a 18-20. században című kötetében olvasható, hogy a szénégetők a göcseji kiejtés szerint leírt "szenyegető placcokon" készítették a faszenet.) 

Velekei Csaba Aliz húgával - aki kiváló borkorcsolyaként hagyományos "leveles" töpörtyűs pogácsával kényeztette a pincejárókat - és sógorával, Salamon Józseffel fogadta a vendégeket. Szerinte a szőlővesszők állapota ránézésre is kiváló, ha olyan lesz az idei termés, mint a tavalyi, akkor elégedett lesz. Rajta mindenestre nem múlik majd, figyel a szőlőbetegségekre, szerencsére a legújabb "rém", a szőlőkabóca eddig elkerülte a vidéket. Kulcsár Imre birtokán már nem csak népdalokkal idézték meg a Vince-napi hagyományokat, a gazda be is mutatta, náluk milyen metszési mód járja, készítettek "Vince-vesszőt" is, amit üvegben vízbe tettek - ha sok rügyet hajt, jó lesz a termés, ha nem, akkor szomjazhatnak. Kolbászt és szalonnát akasztottak a kordonra, majd a megmetszett  a tőkével együtt alaposan meglocsolták borral, hogy jó legyen a termés és húsból se szenvedjen hiányt a család. Imre gazda vegyes fehérborának többek között a szürkebarát, a Rozália, chardonnay, az ottonel muskotály kiváló alapot biztosított, miként azt a pince falát díszítő "arany" minősítést tanúsító oklevelek is bizonyították. Kulcsáréknál a fűtött épületben forró gulyáslevest kanalazva melegedett fel a már kissé átfagyott, de töretlenül jókedvű dalnok-csapat.

- Egy vidám, sikeres délutánt tudhatunk magunk mögött - összegezte a tapasztalatokat a népdalkör vezetője. - Jót tett az egészségünknek, a lelkünknek a friss levegőn, a ropogós hóban megtett pár kilométeres túra. Felelevenítettük a Vince-napi szokásokat, s újakat is hallottunk. Hamarosan itt van Bálint napja, amikor megszólalnak a vadgalambok és házasodnak a verebek - némely felvidéki és német nemzetiségi településen úgy tudják, már Vince-napon megtartják eljegyzésüket a madarak, ezért nem szabad ilyenkor erdőbe menni, fát vágni, zajongani. Nincs már messze Gergely napja sem, jön majd Sándor, József, Benedek, aztán a fagyosszentek: Szervác, Pongrác, Bonifác és a Orbán, a szőlőtermesztők patrónusa, valamennyihez fűződik jóslás, népszokás - szerencsére minden jeles naphoz találunk odaillő népdalt is, a legtöbbet persze a szürethez, amit majd szintén megünneplünk - árulta el Kulcsárné Csejtei Marianna, bízva abban, hogy a bőséges szőlőtermésnek a Vince-napi ceremóniával és pincejárással kellőképpen megalapoztak.