Modrovits Gergely szobra Zalaapátiban

Az északnyugat-magyarországi Lébényben született Modrovits (egyes források szerint Modrovich) Gergely életének korai időszaka viszonylag kevésbé ismert. Még a születési idejét illetően is eltérőek az adatok, a legtöbb helyen az 1813-as évszám szerepel, ám a Náday Károly és Sáfrán Györgyi által közösen jegyzett Történeti kutatások Kufsteinban – Czuczor Gergely rabsága című, kétnyelvű kötet magyar részében az 1804-es, a német részében pedig az 1814-es évszámot találjuk neve mellett. A kötetben azért olvashatunk Modrovits Gergelyről, mert az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után ő is börtönre került, s fogva tartásának szintén Kufstein volt a helyszíne. A szerzők szerint 1850-ben felségsértés miatt állt bíróság elé, s ennek során ítélték „10 évi vasban töltendő várfogságra”, ám viszonylag hamar szabadult.

Arról, hogy mikor lépett be a bencés rendbe, nem találtunk adatot, ám a halálakor kiadott jelentősből visszaszámítható, hogy 1839-ben szentelhették pappá, vagyis a forradalom és szabadságharc idején, illetve a rabsága alatt is nagy valószínűséggel reverendát vagy a bencés szerzetesek habitusát hordta. Az viszont már köztudott, hogy 1858-től Gáspár Ferenc utódaként Csácsbozsokon szolgál mint bencés szerzetes, s egészen 1874-ig tartózkodik a ma Zalaegerszeghez tartozó, ám egykor önálló településen. Ezt követően lett az osztrák kötelékből kiszabaduló, önállósuló Zalavár első apátja. Vezetése alatt a bencés rend visszanyerte régi hírét a tanügy és a tudomány területén. Modrovits tudománypártoló szemléletét tükrözi, hogy adományokkal is támogatta a Magyarhoni Földtani Társulatot, valamint ő volt az, aki átadta számukra a Pethő Gyula által 1884-ben feltárt, s rövid ideig Zalaapátiban őrzött baltavári ősemlős csontleletet, amiért köszönetképpen a társulat levelező tagjává is nyilvánították. Modrovits ezt követően viszonylag hamar, 1884. december 27-én, papságának 45. évében elhunyt.

Modrovits Gergely tiszteletére, a település fejlődéért kifejtett tevékenysége, illetve a szabadságharc idején tanúsított helytállása elismeréseként 2000. június 17-én állítatott szobrot Zalaapáti önkormányzata a község központjában, a 75-ös főközlekedési útvonal egyik belterületi szakaszát jelentő Kossuth Lajos és a Deák Ferenc utcák kereszteződésében található parkban. Alkotója egy 1954-es születésű szlovák szobrászművész, Oskar Kosecky volt. A szobor a köztéri alkotások esetében viszonylag kevésbé alkalmazott szobrászati gipszből készült, ami kevésbé tartós mint a kő vagy a bronz, ezt alkotáson már látható sérülés, illetve a külső festés kopása is bizonyítja. Oskar Kosecky dinamikus alakja határozott, tettre kész emberként ábrázolja a néhai apátot. Bal karját a nyakában függő kereszten pihenteti, jobb karjával magyarázóan mutat előre. Mögötte egy stilizált épület látható, a felrészletben elhelyezett rácsos ablak vélhetően az apát börtönben töltött időszakára utal. A szobor néhány centiméter magas talapzatán találjuk az alkotó szignóját, a mellette elhelyezett tábla pedig állíttatásának időpontját is apropóját őrzi. Ez utóbbi szintén sérült, függőleges repedés látható rajta.  

Oskar Kosecky-nek még egy szobra található Zalaapátiban, ugyancsak ő készítette Szent István király mellszobrát, amely a katolikus templomhoz vezető út mellett, a községházával szemben, szintén a millennium évében közadakozásból került felállításra. Kosecky-nek további magyarországi köztéri alkotásairól nem tudunk. A szlovák szobrásznak ugyanakkor több csallóközi településen – például Somorján, Dióspatonyban, Egyházgellén – találhatóak szakrális alkotásai. Legismertebb munkája a somorjai központi buszpályaudvar tőszomszédságában kialakított rockparkban látható könnyűzenei hírességek csarnoka, ahol mások mellett Freddie Mercury, John Lennon, Jim Morrison, Kurt Cobain, Jimi Hendrix és Bon Scott alakját örökítette meg. Az 1996 óta Kisfaludon élt Kosecky 2007. július 16-án, motorbalesetben hunyt el.