Idén a barkóscinege viseli az Év madara címet

Eurázsiai elterjedésű madárról van szó, Európa a faj elterjedési területének csak mintegy 15 százalékát teszi ki. Világállománya 1,5-3 millió párra tehető, az európai 232-437 ezer, a hazai 5 400-6 300 pár közé becsülhető. Védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Nem vonul, egész életét a természetes és a mesterséges vizek széles nádas gyékényeseiben tölti. A melegedő és szárazodó időjárás különösen kedvezőtlen kilátásokat jelent a barkóscinege élőhelyét jelentő nádasokra, amelyeket a klímaváltozáson túl a parti beruházások is veszélyeztetnek. Fészeképítési sajátosságának köszönhetően költése segíthető varsababák, nádkontyok kialakításával a nádas-gyékényesekben.

Az MME hivatalos honlapjának cikke szerint az idei Év madara nevével ellentétben nem valódi cinege, a legutóbbi időkig a Timáliafélék közé sorolták, de a legfrissebb rendszertan már önálló, egyetlen fajt tartalmazó családba (Barkóscinegeféle - Panuridae) tartozónak tekinti.
Verébhez hasonló termetű, farka hosszú, a csőr sárga, a lábak feketék. A felnőtt egyedeknél a két ivar jól elkülöníthető. Jelenlétükre elsőként leggyakrabban jellegzetes, „csilingelő” csapatösszetartó hangjuk utal, ami a sűrű nádasokban segíti az egyedek közti kapcsolattartást.
Különösen kedveli a kiterjedt, akár több kilométer széles nád- és gyékényszegélyeket, ahol a védett (nem aratott) belső részeken vagy a keskenylevelű gyékényesből kiálló több éves avasnádfoltokat talál.

A tavaszról őszig tartó melegebb hónapokban tápláléka alapvetően apró ízeltlábúakból áll, melyeket a nádszálak csúcsi részétől a vízfelszínig keresgélve szed össze. Télen a nádi bagolylepkék lárvái mellett elsősorban a nád és a gyékény, kisebb mértékben különböző lágyszárúak magjait fogyasztja, az emésztést segítő mechanikai aprítás érdekében homokszemeket csipeget fel.

Fészkét nem a nád- és gyékényszálak közé, hanem avasnád- vagy nádtorzsaalapra, megtört nádszálak alá, a vízfelszín fölé legalább 30-40 cm-re építi. Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben, ami kettő-négy nap alatt készül el. A fészekalja általában 4-6 tojásból áll, a szülők felváltva kotlanak, majd etetnek, a fiókák 11-12 nap alatt kelnek ki a tojásból, kéthetes korukban repülnek ki, majd három-négyhetesen válnak önállóvá. A párok általában kétszer, alkalmilag háromszor, ritkán akár négyszer is költhetnek egy szezonban.

A faj egyik különleges viselkedési sajátossága, hogy a fiatalok párba állnak és életük végéig együtt maradnak. A költések végén a kirepült fiatalok csapatokat alkotnak, amihez ősszel felnőtt madarak is csatlakoznak, és ezek a csapatok táplálékot keresve együtt kóborolnak a téli nádasban.