"András, kopog a pallás" – érdekességek a nagykanizsai Thúry-múzeumból

"András, kopog a pallás" – mondták Kiskanizsán november végén, utalva arra, hogy ilyenkorra már elfogyott az előző télen vágott disznó húsa. De nem sokáig maradt üresen a kamra, hiszen a gazdasági életben "disznóölő" András napján kezdődtek a disznóvágások és eltartottak egészen a farsang végéig.

– Ahol disznót öltek, ott mindig meg volt terítve, hús, kenyér, bor mindig volt az asztalon, hogy ha valaki megéhezett, ehessen – mesélte Gyanó Szilvia. – A közös vacsorán – a disznótoron – a vidám hangulatot néhol köszöntő vagy adománygyűjtő szokások is kísértek. Kóstolót küldtek a rokonoknak, szomszédoknak és a disznóvágásban részt vevő segítségek családjának.

"Disznóölés után a húst (darabokra vágva) besózzák, tepsibe téve kenyérsütő kemencében megsütik és zsírosbödönben, zsírral leöntve tárolják. Nyáron felmelegítve salátával vagy "salátásbuborkával" (uborkasalátával) fogyasztják" – jegyezte le Szomjas Károly evangélikus lelkész 1963-ban a lesütött hús sütését Nemespátrón. Télen ecetes paprikával is ették.

A hideg idő egykor előfeltétele volt a disznóvágásnak. A lesütött sertéshús zsírban való tárolása olyan (természetes) légmentes környezetet biztosít, amely késlelteti az oxidációt, az avasodást. Dél-Zalában általános tartósítási eljárás volt, a lesütött húst és a zsírját nagyon ízletesnek tartják, néhol még ma is készítik.