A forradalom 12 napja a zalai megyeszékhelyen

A Zala Megyei Levéltár gondozásában megjelent Zalai Gyűjtemény sorozat 40. könyveként jelent meg az ’56 Zalában című dokumentumkötet 1996-ban. A forráskiadvány leginkább az 1990/1991-ben létrejött iratbázisra támaszkodott. A feltáró munka, ahogy a kötet előszavában olvasható, ügyészségi iratokra, közigazgatási, bírósági periratokra terjedt ki.

Arany Horváth Zsuzsa

Az Ady utcai 56-os emlékmű a hajdani pártházzal szemben, ahonnan a két halálos áldozatot követelő lövéseket leadták

Forrás: ZH

A zalai történészek a következő 5 évben további kutatást végeztek a Hadtörténelmi Intézet Levéltárában, a Belügyminisztérium Történeti Irattárában, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában, valamint az időközben a megyei levéltárába került MDP, illetve MSZMP iratokban.

Ebben a kötetben az Ozmánbükön történtek, a zalai olajiparban dolgozók forradalmi megmozdulásai, a zalaegerszegi események, valamint a zalai honvédek szerepelnek önálló tanulmányban a 258 dokumentum és a néphatami szervek településenkénti névsora mellett.

A zalaegerszegi eseményeket Csomor Erzsébet levéltáros vizsgálta 1996-ban. Bevezetőjében leírja, a távolság és a tájékozódás késedelme miatt a vidéki események 2-3 nappal később követték a fővárosiakat. A párt megyei végrehajtó bizottsága 1956 október 23-án este rendkívüli ülést tartott, ahol a lengyelekkel szolidarizáló budapesti diákmegmozdulásról esett szó. A zalai megyei lap másnapi száma ellenforradalmi megmozdulásról írt, de a helyőrség parancsnoka készültséget rendelt el. Október 25-én az autójavító vállalat épületéről leverték a vörös csillagot, 26-án zajlott le az első felvonulás, a Csány-szobornál diákok énekelték a Himnuszt, elmondták a Nemzeti Dalt, a közben gyarapodó tömeg a városi tanács elé vonult. A tanács vezetője, Török Lajos elnök csatlakozott a felvonulókhoz. A vasútállomáson is leverték a vörös csillagot, ledöntötték a felszabadulási emlékművet, felolvasták a budapestiek 12 pontját, ledöntötték a Hamburger-szobrot. Este hatkor a megyei pártbizottság épülete előtt az első titkár lemondását követelték, de ő nem tette meg. Az odaérkező tisztek felfegyverezték a bent lévőket, majd lövések dördültek az erkélyről, ketten meghaltak, aznap 24 lövési sérüléssel érkezőt láttak el a kórházban. A pártvezetők nem kaptak eligazítást telefonon, még aznap éjjel Körmendre mentek az ottani szovjet alakulathoz.

Az 1956-os decemberi zalaegerszegi belvárosi tüntetést Szentmihályi Imre muzeológus örökítette meg a múzeum akkori épületének ablakából, a felvételeket gondosan becsomagolta, feliratozta, majd egy 1950-ben gyűjtött hajdinahántoló belsejébe rejtette el. Az eszközt a falumúzeum őrizte, a belsejéből 2006-ban kerültek elő a képek. A történetüket Béres Katalin főmuzeológus publikálta.
Forrás: Göcseji Múzeum

Október 27-én folytatódtak a tüntetések, a mai Göcseji Múzeum épületében, a városi tanács helyszínén alakuló ülést tartott a városi forradalmi tanács. November 2-án ezt a szervezetet már Szerencsés Rudolf és Ostoros Károly vezette. A megalakult nemzeti bizottság a közigazgatás demokratikus átalakítását tűzte célul, a 15 pontos követelés megegyezett az országossal.

Október 31-én küldöttértekezletet tartott a megyei nemzeti bizottság, a több párt újraalakulásának módja volt napirenden. November 1-jén újabb tüntetés szerveződött a városi tanács elé, a városban állomásozó katonák fokozatosan átálltak a felkelők oldalára, október 26-27 között megalakultak a város üzemeiben a munkástanácsok, a megyei munkástanácsot október 29-én alakították meg 33 taggal. Mindezt a kommunista párt is üdvözölte Zalaegerszegen. A nemzeti bizottság helyett forradalmi tanács jött létre, megalakult a nemzetőrség.

November 3-án a forradalmi tanács a város fegyveres védelmét szervezte, miután értesült a szovjet csapatok megszálló tevékenységéről. Közben az írók, a pedagógusok szervezték új típusú életüket, csoportjaikat, egyesületeiket.

November 4-én hajnalban orosz tankok érkeztek Zalaegerszegre, elfoglalták a középületeket, körbevették a laktanyát, 20 percet adtak a fegyverletételre. A forradalmárok, a frissen létrejött testületek vezetői, tagjai ellenállás nélkül adták meg magukat.

Az orosz városparancsnok, Medvegyev minden oldalon megtiltotta a fegyverhasználatot. Az iskolákban november 4. után folyt a tanítás, az élelmiszerelosztást a munkástanácsok intézték. A városban december 13-án még lezajlott egy néma tüntetés, fekete kendős nők vonultak fel a ruhagyári munkástanács hívására, a feloszlatásnak senki sem esett áldozatul. A vállalatok működését koordináló munkástanácsokat december 8-án oszlatta fel az új kormány határozata. A letartóztatási hullám 1957 tavaszán kezdődött, Zala megyében jogerősen 285 embert ítéltek el az 1956-os forradalomban való részvételért, halálos ítélet nem született.

A zalaegerszegi forradalmárok a forradalom ideje alatt nem fogtak fegyvert, a rendet fegyver használata nélkül tartotta fenn a katonaság.

Zalaegerszegen először október 26-án, tehát három nappal a budapesti események után mentek utcára az emberek. Ezen a napon sok minden történt, de fegyvert a zalaegerszegiek az októberi események alatt egyszer sem fogtak. Rájuk lőttek, éppen 26-án az akkori kommunista pártszékház előtt, a fegyvertelen tömegre az épületet védő katonák és ÁVH-sok nyitottak tüzet. Ez ma az Ady utca 62. szám, a Zalai Hírlap székháza. Ezután a helyi kommunista vezetők elmenekültek Körmendre, az ottani orosz laktanyában kértek menedéket vagy átálltak a felkelőkhöz. Fegyveres harc Zalaegerszegen ’56-ban egyáltalán nem történt. Amikor pedig november 4-én a körmendi orosz páncélos alakulatok megjelentek a város határában, mind az itt állomásozó magyar katonák, mind a forradalmárok megadták magukat.