Az őszinteség és a meg nem alkuvás művésze

Emelkedett hangulat, megható pillanatok. Ez jellemezte leginkább a megnyitót, amelyen egy gombostűt is alig lehetett volna leejteni. Zalaegerszeg díszpolgára jókedvűen köszönte meg az őt tapsolóknak a születésnapi kívánságokat, s természetesen meg is osztotta gondolatait, felidézve azoknak az éveknek az emlékét, amikor sok évtizeddel ezelőtt a Zrínyi-gimnáziumban tanított.

- Mindig elmondtam az osztályaimnak, hogy mindent lehet csinálni, csak hazudni nem. Amelyik tanárt rajtakapják, hogy hazudott, annak sosem lesz becsülete a tanulók előtt. Az életünk is egy ilyen nagy osztály, s jó lenne, ha mindenki saját magát adná. A munkáim között van egy-kettő olyan, ami szimbólum. Amit mostanában elfelejtettünk, pedig mélyebb odafigyelést igényelne. A kiállításon látható egy-két olyan munka, ami gondolkodásra serkent, ahogy például az utolsó művem is, a Húsdaráló. Olyan világban élünk, ahol ledarálnak minket, massza lesz belőlünk, s én ezt nem szeretném. Inkább örüljünk egymásnak! - mondta nevetve a művész.

Szabolcs Péter egy nemrég készített, Szabó Ferenc Fefe által jegyzett videóbeszélgetésben a város szimbólumaként ismert Dísz téri szökőkútról, a Tulipánról ezt mondja: „ez a virág feltöri a betont, a virág a leghétköznapibb szimbóluma a szeretetnek és az odaadásnak. Átadtam egy szál virágot azoknak az embereknek, akik között éltem.” A nyolcvan év tapasztalatáról pedig így szólt: „ a hithez az ember a megtett úton keresztül jut el, ami tele van mindenféle buktatókkal. Valahol a lelkemen, érzelmeimen keresztül lenyomatot hagyott bennem az út, s ezek a lenyomatok munkákban nyilvánulnak meg … nagy fájdalmam az, hogy ez a világ elfeledkezett a szimbólumok csodájáról. Van a durva, kemény, primitív közlési rendszer és elfelejtette azt a csodát, hogy az előttünk levő emberek gyönyörűségesen, érzelmileg tisztán és finoman tudtak gondolatokat úgy cserélni, hogy a másikat nem bántották meg.”

A megnyitón Balaicz Zoltán polgármester ugyancsak személyes emlékeket osztott meg, s úgy jellemezte a művészt, mint aki a város mindennapjainak a részévé vált. Ha rá gondolunk, akkor egyrészt a köztereken látható alkotások jutnak eszünkbe, másfelől a mindig vidám, életigenlő, pozitív felfogású ember jelenik meg előttünk, aki a fiataloknak ugyancsak példamutató.

A szobrászművész munkásságát Egri Mária művészettörténész ismertette, s mondta el gondolatait a tárlaton megtalálható vagy éppen nem látható művekről.

- Szabolcs Péter elismert és közkedvelt ember a Tulipános kútjával, a Piac téri Kefekötőjével, a Dísz téri Sakkozókkal vagy a Falumúzeum előtti Öregekkel. A művész egész pályafutása során személyiségéből adódóan belső inspirációit mintázta. Művészete mindenekelőtt az emberi kapcsolatok és érzelmek köré épül. Plasztikái a legszélesebb körben bogozzák ennek a témának a kimeríthetetlen érzelmi szövevényeit. Születéstől a halálig, a domináns érzésektől a domináns kapcsolatokig. A férfi és a nő közötti érzelmi és érzéki kötődéstől az anyaság variációjáig a szülők és a gyermekek kapcsolatáig, a magány és a társkeresés, az öregedés viszonylatáig. Munkásságában a legtöbb anyag megtalálható, amiből csak szobrot készíthetett. Kezdetben a kő, a fa, majd a lemez, bronz és terrakotta. A agyagból való mintázás, az ujjaiban rejlő teremtő képesség az egyik legnagyobb erénye – mondta a művészettörténész.

A rendezvényen bemutatták azt a jubileumi albumot, amely az 1960-as évektől öleli fel Szabolcs Péter munkásságát. A könyv a Keresztury Dezső Művelődési Központ gondozásában jelent meg, Zalaegerszeg városa, a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány, valamint az NKA támogatásával. A tanulmányt Egri Mária írta, a művésszel való beszélgetést pedig a Zalai Hírlap egykori főszerkesztője, Magyar Hajnalka jegyezte le. A fotókat Zóka Pál készítette, a kiadványt Szabolcs Péter, Nagy Johanna és az alkotó felesége, Szabolcs Ágnes szerkesztette. Az albumot a megnyitón nem más, mint a szobrászművész lánya, Szabolcs Tünde ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, aki gyermekkori emlékeket, történeteket mesélt a közönségnek.

Az ünneplés hangulatát a Kis-Hétrét együttes tette még vidámabbá és teljessé.