Megújuló technológiák az 50 éves lendvai művésztelepen

Abban viszont nem történt változás az elmúlt közel két évtized gyakorlatához képest, hogy ezúttal is bronzból készítettek szobrokat és kisplasztikákat a résztvevők, amivel a szimpóziumot szervező Galéria és Múzeum egyedülálló, már közel 150 darabos gyűjteményét gazdagítják. A szimpóziumot szervező intézménynek ráadásul kifejezett kérése is volt a művészek felé, hogy most valóban kisebb méretű alkotásokban gondolkodjanak, hiszen az ősz folyamán olyan belső téri kiállításnak ad helyet a Galéria és Múzeum, amivel átfogó képet szeretnének nyújtani a Lendvai Nemzetközi Művésztelep fél évszázados történetéről. 

- Nemcsak emiatt törekedtünk arra, hogy kisebb méretű alkotások szülessenek, a Lendvai Nemzetközi Művésztelep egyik különlegességét ugyanis az adja, hogy nálunk nem ipari körülmények közt, hanem kézműves eljárással zajlik a bronzöntés folyamata – magyarázta Baumgartner Dubravko, a Galéria és Múzeum igazgatója. – Mivel az öntőformák kialakítása és mozgatása végig kézi eljárással történik, az a nagyobb méretű szobrok esetében mind a művészek, mind az öntésben közreműködő szakemberek számára megterhelő lenne. 

Baumgartner Dubravko hozzátette: a Lendvai Nemzetközi Művésztelep ötvenéves történetében az idei már a 18. bronzöntés. Ezúttal hét művészt hívtak, Magyarországról Lipovics Jánost, Veres Gábort és Becskei Andort, Szlovéniából Kristina Rutart és Oskar Kogojt, Ukrajnából Mihail Kolodko érkezett, s ezúttal is részt vett az alkotómunkában a muravidéki magyarok büszkesége, a Munkácsy-díjas Király Ferenc. A szimpózium tiszteletbeli szakmai vezetője idén is Gerics Ferenc, az öntőmester Rajcsók Attila, a cizellőr pedig Gere László volt.

- Nagyon örülünk annak, hogy a világhírű gerillaszobrász, Mihail Kolodko is elfogadta meghívásunkat, ő most első alkalommal csatlakozott a művésztelephez – folytatta a Galéria és Múzeum igazgatója. – Az is büszkeséggel tölt el bennünket, hogy nemcsak az intézményünk bronz kisplasztikai gyűjteményébe kerül be alkotása, de egy gerillaszobrot is elhelyezett a városban. Hogy pontosan hol, és mit ábrázol, azt azért nem szeretnénk elmondani, mert az ő művészetében a felfedezés is nagyon fontos szerepet játszik, vagyis éppen az a célja a miniatűr szobrok elhelyezésének, hogy véletlenszerűen találjanak rá az adott városban elő, vagy éppen ott tartózkodó emberek. 

Baumgartner Dubravko azt is elmondta: az idei év további újításokat is hozott, így az öntőműhelyt a csentei szőlőhegyről leköltöztették a város központjába, a volt polgári iskola udvarára, ahol ideális körülmények között dolgozhattak a művészek, s a bronzöntés iránt érdeklődő lakosok is könnyebben figyelemmel tudták kísérni munkájukat. A másik újításuk kifejezetten technológiai volt, aminek lényege, hogy Lipovics János ötlete nyomán a felhasznált viaszt egy kigőzöléses eljárással vissza tudják nyerni a formákból. Ez a folyamat még a formák égetése előtt zajlik, s általa a felhasznált viasz 90 százaléka újrahasznosíthatóvá válik. Az eljárás környezetvédelmi szempontból is komoly előrelépést jelent, az égetés ugyanis sokkal tisztább, füstmentesebb lesz, vagyis kevésbé szennyezi a környezetet. A szimpózium jövőjét illetően is történt egy fontos előrelépés, Rajcsók Attila öntőmesteri feladatait ugyanis a magyarszerdahelyi kötődésű Becskei Andor veszi át, aki immár második alkalommal volt résztvevője a művésztelepnek. 

- Idén még együtt dolgoztunk, jövőre azonban már egyedül látom el az öntőmesteri feladatokat, erről állapodtunk meg a Galéria és Múzeum vezetőségével – mondta a fiatal szobrász. – Mindezek mellett alkotóművészként is jelen voltam, több kisplasztikám készült a szimpózium alatt. Én az absztrakt formákat szeretem, s általában nem is tervezem el előre, hogy mit alkotok, hagyom, hogy az adott helyen vagy időben ért benyomásaim érvényesüljenek. Ez az alkotás folyamatában is tetten érhető, én többnyire nem készítek terveket vagy maketteket, rögtön viaszból készítem el a kiöntendő formát.