Éttermek, kávéházak, szállodák, kocsmák a 18-20. században

2022.09.21. 20:00

A zalaegerszegi vendéglátás múltja elevenedett meg a megyeszékhelyi konferencián

A zalai történelmi tárgyú konferenciák előadásai alapos kutatások alapján szűkebb pátriánk múltjába világítanak, komoly szakmai munkát mutatva fel. Zalaegerszeg önkormányzata és a Magyar Nemzeti Levéltár Zalai Megyei Levéltára szervezésében szerdán zajlott tudományos ülésszak ezen túl szórakoztató, izgalmas, a közeli múltat még közelebb hozó rendezvénynek bizonyult.

Arany Horváth Zsuzsa

Első sor: Béres Katalin, Erős Krisztina, dr. Káli Csaba, Háriné Eszéki Mariann, Szabóné Simon Beáta. Hátsó sor: dr. Kulcsár Bálint, dr. Paksy Zoltán, Balaicz Zoltán, Molnár András, Megyeri Anna

Fotós: Fehér Márk

A Vendéglátás Zalaegerszegen a 18-20. században című konferencia kilenc előadásban tárta az érdeklődők elé a megyeszékhely éttermeinek, kocsmáinak, fogadóinak, szállodáinak, kávéházainak sorsát, történetét, virágkorát, hanyatlását, államosítását, feléledését, továbbélését. A referátumok előtt Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, s felidézte saját, a témához kapcsolódó gyerekkori emlékeit, melyekben  például a Zóna Étterem, az Arany Bárány, a Pontház presszó, vagy az 1858-ban épült  Korona Szálló épülete őrződött meg. Utóbbi Korona Szalon néven a közelmúltban újjáéledt, amely mutatja, a város megőrzi épített környezetének értékeit. A városvezető jelezte, a közgyűjtemények közművelődési feladataira 200 millió forint van a költségvetésben, így a konferenciák, kiállítások, kiadványok forrása biztosított.

Képzeljük el, hogy Egerszegen a Zala partján, Kaszaházán ülünk, ahol hatalmas ökrök forognak gigantikus nyársakon, a boroshordók feneke kiütve, a garatra felöntött atyafiak a konyhalányokat hajkurásszák, a deszkasátor 100 méter hosszan fogadja be a napsütés vagy az eső ellen betérőket. Mindenki felhevült állapotban van, elvégre másnap követet választunk. Mi, akik itt lakomázunk, azt az utasítást küldjük majd az ország házába, hogy egyetértünk a nemesek adózásával, azaz az általános közteherviseléssel. Mindenki vegye ki a részét az ország pénzbe kerülő közös dolgaiból. A dorbézoló kortesvendégelés 1750 ezüstforintba került. Nem is sok ugyebár? Igaz, 1843-at írtak, amikor ezek megestek. Mit meg nem tud az ember egy levéltári konferencián...

A konferencián dr. Kulcsár Bálint (Zala Megyei Levéltár) a 18. század elejébe kalauzolta hallgatóságát, kutatásait főleg a jogszolgáltatási iratokra alapozva. Az adott korban földesúri jog volt az italmérés, 1845-ben Zalaegerszegen csizmadia is lehetett kocsmabérlő, igaz, egyben testületi tag is volt Gróf Károly. Mint kiderült, az olai városrészben a 19. század elején 12 italkimérés működött, hiszen minden ingatlantulajdonos rendelkezett kocsmáltatási joggal. Nem volt ritka a kuglizás, a biliárdozás, a tánc, mivel a templom mellett ezek a helyszínek lettek a közösségi érintkezés terepei. 

Molnár András, a zalai levéltér igazgatója a reformkor politikai-közéleti lakomáit vette górcső alá, melyek közül részletesen beszámolt az 1843. augusztus 31-i kaszaházi kortesrendezvényről, amikor is a vármegyei követválasztás előestéjén legalább 3500-an gyűltek össze, s fogyasztottak el többek között 5700 liter bort, 92 mázsa marhahúst. Hasonló dínomdánom 1834. szeptember 21-én is megesett ugyanitt, akkor az étkek, italok java még azelőtt eltűnt, hogy a tényleges választási lakoma megkezdődött volna. 

Megyeri Anna főmuzeológus a kávéházak működését vizsgálta a 20. század elejéig tartó időszakban. A történész az Arany Bárány, a Kummer Kávéház, a Korona Szálló, a Központi Kávéház, a fiatalok által csak Pilvaxnak nevezett (mai Dísz tér sarkán állt) Göndöcs, majd Gosztonyi vendéglő (később Nefelejcs) tulajdonosairól, üzemeltetőiről, vendégeiről mesélt. 

Szabóné Simon Beáta (Zala Megyei Levéltár) a Kossuth utcán "sétált végig": a Fehérképi fogadótól (mai Csány tér, Dél Hercegnője-épület) a Miszory éttermen, majd a Göcseji Sörkerten át a Gosztonyi vendéglőig tartott az utunk a II. világháború kitörése előttig. 

Béres Katalin főmuzeológus az Arany Bárány Szálloda 20. századi hányatott sorsába engedett betekintést. A város Szép Ferenc tulajdonos rossz üzletpolitikája miatt többször maradt méltó szálláshely nélkül. 

Dr. Paksy Zoltán főlevéltáros az 1935-ös Göcseji Hét országos fesztivál eseményeit vette sorra, benne a néprajzi kiállításokat, a nemzeti emlékezeti objektumok (harangláb, I. világháborús emlékfal, országzászló) avatását. 

Dr. Káli Csaba, a zalai levéltár igazgatóhelyettese (egyben levezető elnök) az államosítások korszakáról tartott előadást. Az egerszegi egységek 1952-ben a Zalaegerszegi Vendéglátóipari Vállalatban kötöttek ki, köztük az említetteken kívül a Kulacs, a Mozsolits, a Kukorica, a Duzár-féle (ma Véndiófa) vendéglő. 

 

Háriné Eszéki Mariann idegenforgalmi közgazdász saját családja (Ekhamp) és a vasúti pályaudvaron  általuk működtetett resti történetét vázolta fel, dédapja, Ekhamp Kálmán dinasztiaalapító szándékaitól az utasellátóig ívelve az eseményeket. Erős Krisztina muzeológus a kaszaházi vendéglők világát idézte meg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában