Kabát Péter lövését hárította a kapuban a nagykanizsai Horváth Gábor

Horváth Gábor sportos családban nőtt fel: édesanyja, Molnár Ibolya első osztályú kosárlabdázó, míg édesapja, Horváth József, a MÁV-NTE csapat labdarúgója volt. A Péterfy-iskola sporttagozatos osztályában egy kiválasztón Simon József a labdarúgás felé irányította. Faller Zoltán vezetésével a Zrínyi-iskolában akkor induló fociosztályba került, mely az Olajbányász SE kötelékébe tartozott.

- Először csatárként és kapusként szerepeltem - mesélte. - Az első serdülő meccsen jelentkeztem a kapuba és végül ott maradtam egész pályafutásom alatt. Örök szerelem lett, jól ment a védés és sikerélmények értek folyamatosan. A személyesen és televíziós közvetítésekben látott hálóőrök tovább inspiráltak, a kanizsai kapuslegenda Csáki László, ifjabb Vlaszák Géza és Czigóth Szabolcs ugyancsak kiemelkedően teljesítettek. A nagykanizsai utánpótlásában igyekeztem a legjobb teljesítményt nyújtani, sokat edzettem, gyakoroltam, hogy a legjobb lehessek. Az NB I ifjúsági csapatában figyeltek fel rám az U16-18-as korosztályos magyar válogatott szakvezetői, s két éven keresztül többször bekerültem a válogatott keretbe. Nagyon jó időszak volt, olyanokkal játszhattam, mint a fiatalon elhunyt Fehér Miklós, vagy éppen Bodnár László. Eljuthattunk például Oroszországba, Németországba és Olaszországba is.

Egészen fiatalon, 18 évesen bekerült az NB I-es Olajbányász csapatába, amire ugyancsak megtiszteltetésként tekintett. Szívesen tekint vissza arra az időszakra is, amikor az 1998-'99-es bajnokságban a Bányász Keszei Ferenc irányításával újra felkerült az NB I-be. De egy kéztörés miatt sokáig nem játszhatott.

- Az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor 2000-ben a Vasas csapata ellen, ugyan idegenben, de végre a kezdő tizenegyben bemutatkozhattam az élvonalban - mesélte. - Az örömömet tovább fokozta, hogy Kabát Péter büntetőjét hárítottam, bár a meccset végül 4-0-ra elveszítettük. Ugyancsak jó érzéssel töltött el az utolsó NB I-es mérkőzésem Zalaegerszegen, ahol 2-2-es meccset játszottunk 9 ezer szurkoló előtt a szomszédvári rangadón.

A kanizsai foci hanyatlásnak indult, Horváth Gábor játszott Marcaliban, ami a Kispest-Honvéd fiókcsapataként működött. Ezt követően szerződtette a nagy múltú, tradicionális fővárosi klub NB I-es csapata egy évre. Kanizsára visszatérve a MÁV-NTE NB III-as gárdájában négy évet töltött, ezután hét évet Ausztriában amatőr együtteseknél. Később kapus- és pályaedző lett szülővárosában, jelenleg Zalaegerszegen a ZTE U17-es gárdájának a vezetőedzői tisztségét látja el. Boldog házasságban él feleségével, két gyermekük van, Linett 9, Szófia 7 éves. Mindketten iskolai körülmények között kézilabdában és kosárlabdában remekelnek.

Horváth Gábor a stafétát Kahotek Kristóf asztaliteniszezőnek adta át.