Pacsán már beilleszkedtek a háború elől menekült kárpátaljai családok

Látható örömmel és megnyugvással értesült e hírről Serbán Natália, aki két iskolás gyermekével a Kárpátalján, közvetlenül a magyar–ukrán határ mellett fekvő, másfél ezer lakosú, magyar ajkú Eszeny faluból menekült el a háború kezdetén. Menedékre édesapjánál talált, aki pár éve telepedett le Pacsán, abban a városban, ahol a megyében az elsők között fogadták be az Ukrajnából érkezőket. A közép-zalai település polgármestere, Kelemen Tamás érdeklődésünkre elmondta, hogy február 25-én érkezett az első tíz menekült, s a következő napokban újabbak csatlakoztak hozzájuk. 

Többségében gyerekekkel az édesanyák jöttek, és csak néhány férfi, mert őket már nem nagyon engedték át a határon. Végül 24-re emelkedett a létszámuk, akik között 10 gyermek, 3 általános és 3 középiskolás, valamint négy csecsemő is volt. Sikerült őket elszállásolni a panzióban, a munkásszálló apartmanjában, a tsz hegyi pincéjében. Sokan csak annyi holmival érkeztek, ami rajtuk volt, se élelmiszer, se iratok, ezért az ellátásuk koordinálásra egyeztető fórumot hozott létre az önkormányzat a szociális, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, a rendőrség, polgárőrség, valamint civilek bevonásával. A pacsaiak adományokkal segítettek, és más településekről is érkeztek felajánlások: Zalaigrice, Felsőrajk, Zalaapáti, Ortaháza küldött élelmiszert, ruházatot, ágyneműt és a csecsemők ellátáshoz szükséges holmikat. A családok napi élelmezését is megoldották, ételt vagy a főzéshez szükséges alapanyagot kaptak.Kelemen Tamás arról számolt be, hogy a beilleszkedésük gyorsan ment, mert a férfiak tíz napon belül munkát találtak magunknak, és azóta is dolgoznak. 

Az asszonyok közül ketten - ők Harkovból érkeztek - nemrég helyezkedtek el, ezért beköltöztek Zalaegerszegre. Két család pedig másik településre költözött, mert a férfiak ott kaptak munkát. A gyerek közül hárman a pacsai általános iskolába járnak, a nagyobbak online kapcsolódtak be az ukrajnai iskolájukban folyó oktatásba. Időközben négyen- két anya és gyerekeik - Litvániába utaztak tovább, mert a férjeik ott dolgoznak.Jelenleg tíz menekült tartózkodik Pacsán, köztük Serbán Natália, aki pedig hamarosan az önkormányzatnál áll munkába közmunkásként.

- Nagyon sok segítséget kaptunk, kedvesen fogadtak minket, a gyerekek is hamar beilleszkedtek az iskolában, pedig féltem, hogy sokat sírnak majd és hazavágynak _ mondta mosolyogva az asszony. - Jól érezzük magunkat, mint odahaza lennénk, sőt még kedvesebbek is itt az emberek - bekapcsolódott be a beszélgetésbe az édesapja, Szálka Gusztáv.- A férjem otthon maradt, még nem kellett elmennie katonának, eljár dolgozni, el tudja látni magát. Majdnem minden nap beszélünk telefonon, egyre nehezebb kint a helyzet, gyakran megszólal a sziréna is, erről számolt be - tette hozzá az asszony, és azt is elárulta, ha vége lesz a háborúnak, az egész család Magyarországon képzeli el a jövőjét.