Új templomok a Mura mentén 3. - Semjénháza

A 18. században betelepített horvátok hitéletének alakulásáról írt tanulmányában Rácz Erika azt rögzíti, hogy az 1905-ös kápolnaépítést követően, 1938-ban a tótszentmártoni plébánoshelyettes levelet intézett a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vallásalap elnökségéhez, melyben a semjénházi kápolnaépítéshez kért segítséget. Véleménye szerint Semjénháza község lakosai azért érdemelték ki a támogatást, mert „dacára annak, hogy nagyobbrészt horvát anyanyelvűek, tiszta magyar nyelvű iskola mellett döntöttek”. A horvát nyelvű igehirdetés, a közös templomi éneklés, a nép egyetlen szellemi tápláléka volt. A Zágrábban kinyomtatott, valamint a saját, kézzel írt horvát nyelvű imakönyvekből imádkoztak az emberek, s e könyveket kincsként őrizték ám a templom nagyon hiányzott számukra… 

1989-ben került Semjénháza a tótszerdahelyi plébániához, ahol már 1947-ben sikerült megépíteni a leendő templomuk alapjait. Felépítésére azonban a Rákosi-rendszer vallásellenes politikája, később pedig az 56-57-es történések miatt nem kerülhetett sor. A rendszerváltás után e téren is kedvező fordulat történt. Erről, a falu akkori plébános, a templomépítő Harangozó Vilmos így beszélt a Zalai Hírlap 1998. április 4-iki, szombati számában: 

„A muravidéki horvát nemzetiségű falvak közül Murakeresztúr mellett Tótszentmárton volt a másik plébániaközpont 5 faluval, 1 templommal. - 1930-ban Tótszerdahely Molnárival együtt önálló lelkészség, majd plébánia lett. Tótszerdahelyen merült fel a templomépítés gondolata, de a lehetetlen körülmények miatt először Molnáriban épült fel 1990-ben, 1993-ban pedig Tótszerdahelyen is felszentelésre került az új templom. A 700 lélekből álló semjénházi hívek is úgy gondolták, épüljön fel az új templomuk.” 

Templom korábban nem szerepelt Semjénháza történetében, bár a falu régről létezett.  A község első írásos említése 1373-ból való: Semyenfeulde, majd 1420-ban: Semyenhaza néven. Az 1548. évi török hadjárat során felégették a települést, de a lakosok még abban az évben visszaköltöztek. A település Kanizsa várának ostromát is átvészelhette, mert még 1600-ban is fizetett adót. 1750 körül többször említik a falut Pustarának, ezzel is utalva a pusztaságra, sőt a 18. század elején a területét benőtte az erdő. 1865-ben Erdősfának is hívták. Viszonylag későn, 1913-ban kapta a mai Semjénháza nevet. Írás rögzíti, 1770-ben a településnek sem saját temploma sem tanítója nincsen… 

Folytassuk a Zalai Hírlap archívumában előkerült cikkek felelevenítésével, ahol először ezekre a sorokra lelünk: „- A tervezők Káldi Gyula építész és Parditka János statikus mérnökök. Az 1947-es tervek bizonyos tiszteletben tartása mellett külsőleg bazilika, belsőleg modem kialakításban kerül felépítésre Semjénháza temploma. A felszentelést 1999. július 26-ára tervezzük.” 1999. augusztus 2-án írt a lap arról, hogy Szent Anna ünnepén felszentelték a templomot. „A szertartást végző dr. Konkoly István szombathelyi megyés püspök kiemelte: - Legyen ez a templom a családanyák egyik otthona, ahol megtisztulnak a bűnösök, új erőre kapnak a gyengék, és vigasztalást találnak a szomorkodók.” A tágas, világos modern templom oltárképén a festőművész, Kisléghi Nagy Ádám a Kisjézust tartó Szűzanyát állította a középpontba, a templom névadójával, Szent Annával. 

Az elmúlt években sokat tett a falu azért, hogy érdemes legyen megállni Semjénházán, fontos szerepet kapott a templom környékének megváltoztatása is. Az átalakításhoz a Budapesti Corvinus Egyetem településmérnöki karát is segítségül hívták. Lebontották a régi kerítést, s a régi stáció képeket helyzeték el a keresztút kis kápolnáiban. A keresztút középen filagória magasodik, a keresztút mellett, a padok között ivó kutat helyzetek el, a temetőt látványos kovácsoltvas kerítés választja el a tértől, s védi az illetéktelenektől. A tér előtt térköves parkoló és egyedi tervezésű virágosládák, hulladéktartók sorakoznak, modern biciklitárolóval. Mindez olyan jól sikerült, hogy máshonnan is eljönnek megcsodálni…

Harangozó Vilmos nyugalmazott esperesplébános most így emlékezik vissza a semjénházi templom építésének megkezdésére:

- Folyt a tótszentmártoni barokk templom renoválása, amikor jöttek a semlyénháziak, hogy elkezdik az új templomuk építését. Mondtam nekik, várjuk meg a szentmártoni templom felújításának befejezését és aztán fogjunk hozzá a templomuk megépítésébe. „Nem, nekik ez azonnal kell!” Semjénházán a templom alapjai már a Rákosi rendszer előtt elkészültek, de akkor tiltották a templomépítést. Ezeket az alapokat erősítettük meg, illetve egészítettük ki. Mivel a molnári templom barna volt, a szerdahelyi vörös színt kapott, úgy gondoltam, hogy ez legyen zöld. Mivel hosszú, bazilika stílusú lett az épület, a mennyezetét belül kazettásra terveztük. Káldi Gyula kiszámolta ennek költségét, s a mennyezet öt és fél millióba került volna. Ennyi pénzünk nem volt. Átterveztettem a mennyezetet úgy, hogy a járás biztonságos legyen rajta a padláson, de minden fölösleges egyebet kivettünk belőle, így két és félmillióba került. Vigyáztunk minden fillérre, szépet akartunk, de egyben megfizethetőt is, hiszen a hívek pénzére vigyázni kellett. Sajnos a templomokat tervező Káldi Gyulát karácsony előtt sztrók érte, beszélni is alig tud, de templomai állnak, hirdetik tehetségét.

Marton István a következőket tartja fontosnak megjegyezni:

- Megemlítem, mert nekem elmondta, hogy a tervezettnél öt méterrel hosszabb lett a templom, mivel nem volt otthon és az építkezők meghosszabbították azt… Semjénházának 1944-től volt önálló lelkésze a rendszerváltásig. Kapisztrán atya ferences teológiai tanár volt az utolsó helyben lakó  lelkipásztor. 1964-ben épült a lelkészlakás, amit Harangozó plébános megnagyobbított. Az új templom és a lelkészlak előtti „ásítozó” teret minden nap látva, az újonnan megválasztott polgármester, Preksen László feldobta a labdát, mit szólnék hozzá, ha kitöltenénk ezt a teret? Így született meg az új tér, majd az önkormányzat támogatásával, összefogással 2019-ben megtörtént a templom faszerkezeteinek kezelése, most pedig pályázati támogatásból a lelkészlak teljes felújítása. 2007-ben kerültem a tótszerdahelyi plébániára, azóta ebben a négy faluban  eltemettünk közel  800 lelket. Fogyunk-fogyunk! Arra kérjük Istenünket, segítse  fiataljainkat, hogy bátran vállalják a családi élet kihívásait. 

Preksen László polgármester így foglalja össze a semjénházi változásokat: 

-Az átalakításokkal a község közterületeinek felújítása, modernizálása, az egységes település kép kialakítása volt a cél. A templom előtti tér a stációkkal, a filagória valamint a temető és környéke utcabútorzatainak kivitelezése is ennek a programnak a része volt, amelyet az önkormányzat valósított meg. A templomot 2019 nyarán,  építésének 20. évfordulójára felújítottuk és július 28-án, tiszteletünk jeléül díszpolgári címet, s egy templomunkat ábrázoló festményt adományoztunk Harangozó Vilmos plébánosnak.