Emberi lábszárcsontot is találtak - Murakeresztúron és környezetében több történelmi érdekességet rejthet a föld

A Trianon utáni horvát-magyar határ közelében  fekvő település a középkorban rendkívül jelentős szerepet töltött be a térségben, fontos kereskedelmi és hadi utak vezettek erre - nem véletlen, hogy Murakeresztúron a bencések apátságot hoztak létre.

– Az elmúlt években Murakeresztúrtól délre, a költő-hadvezér Zrínyi Miklós által építtetett Zrínyiújvárnál folytattunk kutatásokat a somogyi kollégákkal közösen, s mint ilyenkor mindig, a környéket is megvizsgáltuk – bocsátotta előre dr. Vándor László régész, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának nyugalmazott vezetője. – Tudni kell, hogy Zrínyiújvár Őrtilos, Belezna és Murakeresztúr határainak pontosan a metszéspontjában található. Fontos adalék az is, hogy Zrínyiújvár előzményének tekinthető a Kakonya nevű falu, amely a 13. század óta ismert murai átkelőhely volt. Kakonyán létezett egy katonai erődítmény, egy ottani gazdag família, a Kecskés-család a 16. században a templomot építtette át várrá, amely a 17. századra elpusztult. Kakonya mellett tudunk még egy településről, amely a Szenttrinitás, avagy Szentháromság nevet viselte, itt is sikerült azonosítanunk az egykori templom helyét. Mindezek kapcsán merült fel, hogy többet kellene foglalkozni a murakeresztúri és a Murakeresztúr környéki erődítményekkel, főként a keresztúri várral (bár én eddig is foglalkoztam vele, a nemsokára megjelenő Zalai várak című könyvemben is írtam róla, igaz, nem túl részletesen), amely az egykori Kanizsa-folyó - ez a mai Principális - déli végpontját őrizte. A murakeresztúri erődítmény 1600-ig létezett. Gulio Turconelli itáliai hadmérnököt a bécsi haditanács megbízta a magyarországi végvárak felmérésével és az ehhez kapcsolódó rajzok elkészítésével - Gulio ezek közt van egy nagyon jó, igazi középkori templom alaprajza is, ami nyilvánvalóan a murakeresztúri apátság része. Murakeresztúron a stájerországi rendek kezdték el építeni a várat a Kanizsától a Muráig terjedő rész védelmére, még hozzá a bajcsai erődítmény kiváltása céljából, amelynek a laza homoktalaj miatt mindig másik része omlott össze.  A korabeli dokumentumokból kiderül, hogy nagy várat akartak építeni, aminek többször is nekifogtak, de igazából sosem fejezték be. Mára az is világossá vált, hogy a murakeresztúri vár alapját az egykori bencés apátság adta, aminek a történetében azonban sok a fehér folt. A kutatásaim szerint az apátságot a 13. században alapították, s nagy valószínűséggel a mai templom környezetében állhatott. Hogy ezt igazoljuk - ha sikerül, akkor megvan a murakeresztúri vár helye is - a templom környezetében ásatásokat kellene végezni (ez egyelőre egy talajszondás vizsgálatot jelentene), amiről nemrég egyeztettem Polgár Róbert polgármesterrel és dr. Koósz Attilával, Horvátország tiszteletbeli konzuljával is. Velük, illetve dr. Száraz Csillával, a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatójával, valamint az egyház képviseletében Vaslabán Csaba helyi plébánossal egy bejáráson is részt vettünk. Itt tartunk most, a kutatásokhoz szükséges pénzügyi forrás még nem áll rendelkezésre, de azon vagyunk, hogy előteremtsük az anyagiakat.

Dr. Vándor László hozzátette: Polgár Róbert felkérte továbbá, hogy Murakeresztúr történetéről írjon egy összefoglalót, amit az ez iránt érdeklődők füzetecske formájában vehetnének kézbe.

– A történetírás a bencés apátságok közül a legkevesebbet foglalkozott a murakeresztúrival, mert az írásos források szerint ez az egyik legszegényebbnek számított – jegyezte meg dr. Vándor László. – Ugyanis ha egy apátság gazdagnak számított, sok falu tartozott hozzá, akkor sok problémája, vitás ügye is volt. A középkori írásbeliség pedig általában a perlekedéshez köthető, ha rendben mentek a dolgok, azt nem írták le. A murakeresztúri apátságban vélhetően nagyon kevés, 1-2 szerzetes tartózkodhatott, a birtokok közül pedig sok el volt zálogosítva. Különlegességét az adja, hogy nagyon korai alapítású és ahogy mondtam, a szakma még nemigen foglalkozott vele, megyénkben jobban az északi részen található Benedek-rendi kolostorokat vette górcső alá.

Dr. Száraz Csilla arra emlékeztetett: Murakeresztúr kollátszegi településrészéről 2020-ban került a múzeumba egy Karoling-kori kard, majd a mórichelyi halastavak területéről is érkeztek leletek, valójában ezek irányították rá a figyelmet a település környezetében fellelhető régészeti lelőhelyekre.

– A Mura-mente és a murai átkelőhely nagyon fontos összekötő kapocsként funkcionáltak a térségben a magyar és a horvát területek között - az ember azt hinné, hogy a folyók elválasztanak, de éppen ellenkezőleg, összekötnek, a stratégiai útvonalak általában a folyóvölgyekben alakultak ki – magyarázta a szakember. – Az előbb említett leletek is ezt erősítik és azt a törekvést, hogy a jövőbeni kutatások során nagyobb szerepet kell szánni a Mura térségének. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot a murakeresztúri önkormányzattal és a nagykanizsai horvát konzulátussal, reményeink szerint az összefogással sikerült megteremtenünk a kutatásokhoz szükséges finanszírozási hátteret.

Dr. Száraz Csilla hozzátette: a bejárás során egy emberi lábszárcsontot is találtak (korábban pedig koponyák kerültek be a területről a múzeumba), ami arra enged következtetni, hogy az apátsághoz temető is tartozott.

– Izgalmas tehát a lelőhely, előbb talajvizsgálattal szeretnénk pontosan meghatározni az egykori kolostor helyét, majd pályázatot kívánunk benyújtani a tervásatás elvégzésére, ami után elkezdődhetnek a konkrét ásatási munkálatok és talán sikerül többet megtudnunk a murakeresztúri apátságról – zárta mondandóját dr. Száraz Csilla.

Dr. Koósz Attila, Horvátország magyarországi tiszteletbeli konzulja erősen vonzódik a történelemhez, s mint ilyen, alaposan beleásta magát Murakeresztúr és a térség, de különösen szülőhelye, Kollátszeg históriájába. Ezért fontosnak érzi és maximálisan támogatja a folyamatot, ami most elindulhat.

– Kollátszeg régen különálló település volt – bocsátotta előre. – Fontosnak tartom kiemelni a település - ma településrész - melletti Szentháromság jelentőségét, a területet, ahol egy falut rejt a talaj, a kollektív emlékezet misztikus, transzcendentális jellemzőkkel ruházta fel. Gyerekként is szinte félve mentünk oda. Maga a terület egy dombos rész, ami hadászati szempontból abban az időben nem volt elhanyagolható, egyébként ott van a közelben Zrínyiújvár és a Zrínyi-kút is, tehát ezt a fontos tulajdonságát később is fel-, illetve elismerték. Erről sem tudunk sokat, az itt élők szájhagyománya szerint a tatárok tették a földdel egyenlővé, de itt lehet némi keveredés a gondolatokban, mert valószínűnek tartom, hogy nem a tatárjárás során, hiszen úgy "nem jön ki a matek".  Hanem jóval később, a török hódítás idején, ugyanis a törökök felderítői tatár lovaskatonák voltak. Így pusztulhatott el Kakonya és az összes régi Mura menti település, mert furcsa, hogy Murakeresztúrtól délre sokáig nincsen semmilyen népesség. Bevallom, én amatőr műkedvelőként izgalmas témának tartom Szentháromság kutatását is, nagyon remélem, hogy egyszer erre is sor kerülhet.