Frissen Zalából

2021.09.26. 06:50

A ZTE-szurkolók „politikai” bűntettei

A politika mindig igyekezett kivetni csápjait a sport területére, ezen keresztül is kontrollálni a társadalmat, amely viszont igyekezett kibújni a vigyázó szemek és fülek hatósugarából. Mivel a ZTE kiemelt sportegyesületnek számított, azon belül is a labdarúgók vitték a prímet, így a csapat 1972-es NB I.-be jutása újabb kihívások elé állított minden szereplőt…

Dr. Káli Csaba

A ZTE-stadion még az első nagyobb átépítés előtt

Forrás: MNL ZML

Az első hazai mérkőzéseken 20 000 néző préselődött be a ZTE-stadionba, egy gombostűt sem lehetett leejteni. A tömeg óhatatlanul is aggodalmat váltott ki egy olyan diktatórikus rendszerben, mely akkoriban uralta Magyarországot. Ez különösen annak tükrében volt így, hogy 1954-ben éppen az elvesztett világbajnoki döntő eredményezett először utcai tüntetéseket. A ZTE feljutásának természetesen mindenki örült, és a regnáló hatalom igyekezett a maga javára fordítani ezt a pozitív eseményt. Érezve a szurkolótábor, a sportbarátok tömegének erejét, próbálta megnyerni magának ezt a társadalmi csoportot. Az örömmámor akkora volt, hogy eleinte a pártvezetés és a rendőrség is kénytelen volt elnézni a kisebb szurkolói kilengéseket, pályára befutásokat, nem éppen szalonképes vagy rendszerkonform dalokat, rigmusokat, beszólásokat, vagyis nem mertek nyíltan szembeszállni a stadionok népével. Sőt, eleinte igyekeztek mindemellett maximálisan is a kedvükben járni, melynek keretében például az idegenben játszott mérkőzésekre a klub megszervezte a drukkerek ingyenes utaztatását, ingyenes belépőjegyhez juttatását, természetesen gondoskodva azért a megfelelő kíséretről, felügyeletről.

A ZTE-stadion még az első nagyobb átépítés előtt
Fotó: MNL ZML

Az első problémák akkor jelentkeztek, amikor a szurkolók ezeken a szervezett utakon, útközben meg-megállva egyes vendéglátóipari létesítmények előtt, már az odaúton lerészegedtek, ami csak fokozódott, amikor az ígéret ellenére nem biztosított a klub különbuszt. Egy ilyen alkalommal a diósgyőri meccsről lemaradó, szeszes itallal már jól felszerelt, az utcán spontánul, hangos tiltakozásukat kifejező ZTE-szurkolók dühét 1972 novemberében is már csak rendőri beavatkozással lehetett lecsitítani, de ezeket még szőnyeg alá söpörték, a rendőrséget (is) hibáztatva az események túlreagálása miatt. A „B-közép” vezérszurkolói és a rendőrség közötti súrlódások ezután presztízskérdéssé nőtték ki magukat. A szurkolók egyik törzshelyének számító Ifjúsági Ház presszójában nem sokkal később többen – már nem szomjas állapotukban – ismertették a „kemény mag” általánosan elfogadott álláspontját: „Bort, búzát, békességet, leszarjuk a rendőrséget.” Pechjükre a helyszínen több rendőr is tartózkodott, akik azonnal intézkedtek velük szemben, melyből bírósági ügy is kerekedett, végül két személyt marasztaltak el, ők fejenként hat hónap – felfüggesztett – börtönbüntetést kaptak hatóság nagyobb nyilvánosság előtt való megsértésének bűntette miatt.

Fotó: MNL ZML

Az idegenbeli meccsekre utazáskor a szurkolók, megérezve a szoros kontroll hiányát, egyre bátrabbak lettek, viselkedésük egyre botrányosabb lett és a sorozatos lerészegedés közepette a ZTE-induló mellett előkerültek a buszon tilalmas nóták is, amelyek a figyelmeztetés elmaradása miatt bevett részei lettek a repertoárnak. 1973-ra, az első idény végére egyre nagyobb hullámokat vert a vezérszurkolók közbiztonságilag és főképpen politikailag tolerálhatatlan viselkedése, így a megyei pártvezetés immáron felvette a kesztyűt. A buszokon ráadásul felelős egyesületi, illetve pártvezetők, vagy például polgári védelmi tisztek is utaztak, ami egy idő után az ő helyzetüket is tarthatatlanná tette, így egy ponton az események túlcsordultak és beindult a megtorló gépezet. A vezérszurkolókat politikai bűntett, izgatás miatt vonták bírósági eljárás alá 1973 végétől, minekutána két embert ítéltek börtönre. Ennek indoklása szerint a következő, büntetőjogi kategóriákat kimerítő dalok és rigmusok csendültek fel az ajkukon: „Kis Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország”, „Szovjetország, Szovjetország hej, hej nem ország/Lógni fogtok, lógni fogtok hej, hej kommunisták”, „Ipoly vize folyik lassan, de a vize tiszta, de véres lesz, hogyha Kassát nem adjátok vissza”, „Nyista búza, nyista kukorica, nyista kávé, nyista malakó/ Nincsen semmi a Szovjetunióban, ami van az semmire sem jó/ bezzeg amikor Sztálin volt a főnök nem ám Brezsnyev, nem ám Gromikó/ egyet intett ő a bal kezével, lett ott minden szép és jó”, „Ha megfognék egy zsidót kalitkába zárnám, mennél jobban ugrálna, annál jobban ráznám”, „De simlisek, de simlisek a zalai rendőrök”, „Jöjjön ki Óbudára, egy rendőr szobára”, „Nézhetek én jobbra balra, lesz még magyar falu Moszkva”, „Kassa, Pozsony, Eperjes, magyar volt és magyar lesz”.

A megyei pártvezetés 1974-ben többször is foglalkozott az üggyel, ami több oldalról is rendkívül kényes volt a számára. Egyrészt az események híre a Belügyminisztériumig jutott, tekintve, hogy a polgári védelmi tiszteket, ha büntetőjogilag nem is, de szakmai, majd pártvonalon is felelősségre vonták. A sportegyesület és a tanácsi, valamint pártvezetés több prominens tagja ellen is fegyelmi eljárást indítottak megyei szinten, ami „dorgálás”, illetve „figyelmeztetés” pártbüntetéssel végződött, a megfelelő jelentésadás időbeli elmulasztása miatt. Az állampárti hatalom akkori dilemmája erősen érezhető a dokumentumokon keresztül. Egyrészt nem akart nyílt konfrontációt a futballszurkolókkal, érezve annak társadalmi erejét, félt az esetleges eszkalációtól, másrészt azonban attól is tartott, ha a rendszer ideológiai alapjai sérülnek, és a hatalom gyengeséget mutat, akkor szintén nehéz helyzetbe kerülnek. Ott lebegett továbbá az országos pártvezetés és a Belügyminisztérium figyelme, tehát felfelé is bizonyítaniuk kellett, de saját helyi elvtársaikat – és olykor azok szurkolóként elmarasztalt gyermekeit – sem akarták végletesen nehéz helyzetbe hozni a büntetésekkel. Az eset arra is jó példa a nyilvánvaló és vállalhatatlan garázdaság mellett, hogy a kibeszéletlen és elfojtott történelmi tragédiák okozta társadalmi traumákat egy diktatórikus hatalmi térben csak rosszul vagy még rosszabbul lehetett kezelni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában