Nyugállományba vonult Tüske József plébános

- Gyorsan elszállt a Tornyiszentmiklóson töltött 12 év – tekintett vissza a plébános. – A Lentiben eltöltött mozgalmas időszak után nyugodt esztendőket éltem meg itt. Mikor tudomásomra jutott 2009-ben, hogy Tornyiszentmiklósra kerülök, nem örültem olyan nagyon, és felkerestem a dispozícióval kapcsolatban Márfi Gyula veszprémi érseket, akihez 60 éves, a bencés gimnáziumig visszanyúló barátság fűz. Ő akkor Maximilian Kolbétól idézett egy mondatot.

Kolbe lengyel ferences szerzetes volt, aki 1941-ben az auschwitzi koncentrációs táborban önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa helyett, mikor a barakkjukban élőket büntetésre ítélték, így lett az egyház vértanúja, szentje. Ő egyik levelében azt írta -Márfi Gyula ezt idézte -, hogy az elöljáró tévedhet, de aki engedelmeskedik, az sohasem téved.

Ezt saját életemből is igazolva látom, mert valóban szép volt ez a 12 esztendő. Visszagondolva a több mint 50 éves egyházi szolgálatra, most is azt mondja a plébános, hogy jó döntés volt a papi pályát választania.

- Mindenhol jól éreztem magam, úgy gondolom, fontos, hogy az ember jó szívvel és örömmel végezze a munkáját, nekem ez megadatott – állapította meg Tüske József. – Minden állomáshelyemen tanultam valamit. Káplánként Körmenden négy évet töltöttem, ott megláttam, hogy más a vasi és a zalai légkör. Ott az emberek zárkózottabbak voltak és ami új volt, hogy ott -szűkebb pátriámmal ellentétben – élnek evangélikusok és reformátusok is a római katolikusok mellett.

A zalaegerszegi időszak nagyon szép volt, itt szolgált egykor Mindszenty József is. Tetszett, hogy engedtek dolgozni. Tófej- Lórántfalván visszacsöppentem a falusi életbe. Abban az időben, még a rendszerváltás előtt kevésbé volt együttműködés az állami vezetők és az egyház között, de én a lehetőségekhez mérten jó kapcsolatot ápoltam a párttitkárral, tanácselnökkel, tanítókkal. Az ottani iskolában abban az időben is volt hittanoktatás. A rendszerváltozással több újdonság is érkezett.

Megszűnt az a gyakorlat, hogy az esperesi címhez az államiak hozzájárulása is kell a püspök általi kinevezés mellé. Akkor Konkoly István megyés püspök a nagyobb plébániákra új papokat helyezett, így kerültem Lentibe. Húsz évet töltöttem el Lentiben, tevékeny időszak volt, nagy szeretettel fogadtak a hívek, a vezetők, a társadalmi szervezetek képviselői, jó kapcsolatot ápoltunk a zajdai katonákkal is. Ezekben az években kinyílt előttük a világ, társadalmi eseményekre is meghívták a papokat, a hívek körében is megfigyelhető volt a felszabadultság, számuk is megszaporodott a templomban, aztán ez a lendület később alábbhagyott.

Mint mondotta: bár az évtizedek alatt a papság helyzete változott, az egyház szervezete nyitottabb lett, kiszélesedtek a kapcsolatok, de ami állandó, hogy a magyar nép mindig tisztelte, szerette papjait. Lentiből indult el Tüske József közreműködésével a Magyar Autóklubbal közös Szent Kristóf-napi autószentelés hagyománya. A plébános már a kezdetektől tagja az autós szervezetnek.

- Német és osztrák területen ennek régóta hagyománya volt, nálunk Lékai László későbbi bíboros, akkor badacsonytomaji plébános tartott, úgy tudom, először nyilvános autószentelést, ezt vettem át és indult el a nyugat-magyarországi régióban Lentiből ez a szokás, és vált egyre népszerűbbé. Sokan összejönnek azóta is ezen alkalmakra.

Lenti mellett Tornyiszentmiklóson, Dobriban és Kerkaszentkirályon is elterjesztettük. Ilyenkor a KRESZ-szabályok mellett az erkölcsi normákra is felhívjuk a figyelmet, hogy vigyázzunk magunk és mások épségére. Tüske József a környékbeli Vince-napi szőlő- és borszentelésekbe is bekapcsolódik évek óta, a szőlész-borász társadalom tagjává vált. Nem idegen tőle ez a szerepkör, hiszen nemcsak vallásosan nevelkedett Rédicsen, hanem édesapjával tartott a szőlőhegyre is, gyerekkora óta belenevelkedett a szőlővel való munkába, és eltanulta a szőlő szeretetét.

A búcsúmisén dr. Pálfi Dénes kertészmérnök, borász barátként búcsúzott a plébánostól és egy szőlővesszőt ajándékozott neki, amit ő el is ültetett Tenke-hegyi birtokán. – A Vince-napi borszentelést is a rendszerváltozással élesztette fel az egyház, amibe én szívesen bekapcsolódtam – folytatta. – Lentibe, Rédicsre és Lendvára is járok ezekre a rendezvényekre, az utóbbi években ez a három hegyközség együtt tartja a szőlőés borszentelést, minden évben másik helyszínen.

Saját birtokomon már csak 30 tő szőlő van, ebből bort már nem készítek. Korábban 300 tő szőlőt gondoztam, jórészt magam, de két éve csípőprotézist kaptam, nem ajánlották, hogy ezzel a hegyoldalban permetezőputtonnyal járjam a partot, másrészt a szőlő is úgy járt, ahogy én, megöregedett. Tenke-hegyen 40 éve nálam volt először kordonos szőlőtelepítés, már újra kellett volna ültetni.

A harmadik ok pedig, hogy kivágtuk az ültetvényt, és hogy sok az elhagyott terület, egyre több a vad és a vadkár. A 30 tőke nem sok, de valami mégis van, szeretek felmenni Tenke-hegyre, nagyon szép az a vidék. Tüske József nyugdíjba vonulása után a tornyiszentmiklósi plébániát, illetve a hozzá tartozó filiákat összevonták a szécsiszigeti plébániával, a hitéleti feladatokat Végi Csaba esperes látja el ezentúl ezekben a falvakban.

Tüske József Lentibe költözött, mint mondta, a papi munkától nem búcsúzik, amennyire egészsége és a lehetőségek engedik, besegít a Lenti plébánián, szívesen vállal még feladatokat. Papként a legfontosabb a szentmisék megtartása, de szeretné továbbra is életben tartani az Autóklubbal közös Szent Kristóf-napi autószenteléseket, és biztosan Vince-napokon is találkozhatunk vele.

NÉVJEGY Tüske József 1945. november 2-án született Rédicsen. Vallásos családban nevelkedett, egészen fiatal korától papnak készült. A rédicsi iskolás évek után a győri bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait. A szeminárium elvégzése után a szombathelyi székesegyházban, 1969. június 22-én szentelte pappá Winkler József segédpüspök.

Újmiséjét szülőfalujában, Rédicsen celebrálta, majd Lentiben kezdte meg szolgálatát. 1971-ben Körmendre, majd 1975-ben Zalaegerszegre került. Első plébánosi kinevezése Tófej-Lórántházára szólította 1979-ben, majd 1990- ben került vissza Lentibe, onnan 2009-ben Tornyiszentmiklósra. 1985-2008 között a Lenti esperesi kerület esperese volt.