Frissen Zalából

2021.07.24. 06:50

Jelentős bronzkori leletekre bukkantak Alsónemesapátinál

Az Alsónemesapáti melletti Bötefai szántóföldön érdekes jelenség szemtanúi lehettek az autósok néhány hónappal ezelőtt, ugyanis a leendő M9-es gyorsforgalmi út nyomvonalának geofizikai vizsgálatait és terepbejárását végezték a Várkapitányság szakemberei.

Mozsár Eszter

Fotó: Pezzetta Umberto

Az ő eredményeiket figyelembe véve kezdődött később a régészeti próbafeltárás. A projekt beruházója a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt, a régészeti munkát a Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt. megbízásából és annak koordinációjával a Göcseji Múzeum munkatársai végzik, akik a közelmúltban fejezték be az ásatást ezen a területen.

Több mint félszáz kutatóárokban dolgozott a feltárócsapat, minden negyedikben bukkantak leletre. Balról: Orha Zoltán, az árokban Vass Fanni, mögötte Horváth Bence, jobbra Parádi Kristóf
Fotó: Pezzetta Umberto
Fotó: Pezzetta Umberto

Azon a napsütéses februári napon egy törékeny hölgy tolta maga előtt a kerekeken guruló szerkezetet, azaz a magnetométert. Bár már a helyszínen is kíváncsiskodtunk, később hivatalos tájékoztatást kaptunk Dr. Stibrányi Máté régésztől, aki beavatott a munkafolyamat részleteibe.

- Törvény írja elő, hogy a zöldmezős beruházások előtt el kell végezni az adott terület régészeti felderítését – mondta a Várkapitányság Zrt. Régészeti Igazgatóságának Lelőhely-diagnosztikai csoportvezetője. – Az általunk jelen helyzetben használt módszer a mágneses mérés, ez a föld mágneses terének a változásait méri. A felszín alatti objektumoknak, beásásoknak, árkoknak, házhelyeknek van egy csekély mágneses tulajdonsága, aminek következtében kis mértékben ugyan, de eltér az objektum mágnese jele a környezetétől. A berendezés GPS-szel van összekötve, aminek segítségével elkészül a terület mágneses anomália térképe. Elmondhatjuk, hogy a végeredmény elég megbízható, így megkönnyítjük az utánunk jövő régészek munkáját.

Gyakori „kincs” a cseréptöredék
Buránszki Nóra régész geofizikai mérést végez a hatalmas területen

- Ennyire egyszerű lenne a modern kor régészeinek munkája?

- Ennél azért jóval összetettebb a feladatunk. Az eredmény nagyban függ a talajtípusoktól. A Dunántúl jóval agyagosabb, mint a homokos talajú Nyírség, ezért itt valamivel jobban kimutathatók az eltérések. Kedvező talajtípusnál közel 90 százalékos a sikeresség. Másik fontos tényező a műszerek érzékenysége, felbontása. A kollégák Alsónemesapátinál fél méteres szondatávolsággal mértek, ami azt jelenti, hogy ennél kisebb objektumokat nem jelez a magnetométer, az egymétereseket viszont jól jelzi. Ráadásul a vizsgált történelmi, régészeti korok sem egyformák, másképpen maradtak fenn az épületek. Mindent összevetve az elmúlt 5-6 évben az ország összes autópálya építése előtt végeztünk geofizikai mérést és elmondhatom, egy újabb lehetőséggel bővült a feltárások eszköztára. A tudományos életben is előnyt jelent, ha minél több szempontból megvizsgáljuk az adott témát és pontosítjuk az adatokat. Ezekben a projektekben a régészek és geofizikusok szorosan dolgoznak együtt, így hatékony a munkánk.

S hogy milyen eredményre jutott a geofizikai térkép alapján a Göcseji Múzeum csapata, annak nyáron jártunk utána. Visszatértünk a próbakutatás helyszínére, ahol Orha Zoltán régész irányításával dolgozott a háromfős csoport a feltárt jelenségek dokumentálásán. A lelőhely régebb óta ismert, 1997-ben Horváth László András és H. Simon Katalin végzett terepbejárást, akik őskori telepre utaló leleteket gyűjtöttek. Később több alkalommal Eke István és Tokai Zita Mária végzett terepbejárást a területen. Természetesen első kérdésünk a most fellelt kincsekre terelődött.

- A július 8-án elkezdett munkálatok során a 61 kutatóároknak közel negyede lett pozitív, azaz találtunk leletet – tájékoztatott Orha Zoltán a lucernásban ásott kutatóárkoknál. – A környező dombokról rengeteg homokot mosott le a csapadék, az eróziós rétegek vastagok voltak. Volt olyan árok, ahol 2 méterrel lejjebb találkoztunk az eredeti altalajjal. Emiatt sajnos a domb lejtős oldalán alig találtunk valamit az egykori településekből. Az északkeleti sávban az újkőkori Lengyeli-kultúrához köthető objektumokat találtunk nagyobb területen, elszórtan rézkori gödröket, cölöphelyeket. Fémkereső műszer segítségével egy bronz karperec, egy sarló töredéke és egy római kori kisbronz került elő. Ez azért jelentős, mivel az eddigi munkálatok során nem leltünk bronzkori településre utaló leleteket.

Orha Zoltán, a Göcseji Múzeum régésze, ásatásvezető

-Találtak ennél fiatalabb nyomokat is?

- Igen, a lelőhely más részén 15-16. századi gödröket, cölöplyukakat humuszoltunk ki. Nagyon valószínű, hogy a névadó lakott helyet, a dokumentumokban Betefalvaként szereplő települést találtuk meg. Betefalva első írásos említése 1335-ből való, a források tanúsága szerint 14-15. században nemesek által lakott falu volt. Az 1530-as években keletkezett irat szerint határa a Pölöske-patakig (mai Szévíz-csatorna) terjedt, ahol malmaik is működtek. 1599-1600-ban a törökök elpusztították, átmenetileg elnéptelenedett, véglegesen a 17. század második felében tűnt el a falu. Egykori területe Alsónemesapátiba olvadt, emlékét a mai belterülettől délnyugatra eső részen több földrajzi név őrzi.

Orha Zoltán megemlíti, a középkori falu két épületének maradványát is sikerült azonosítani. Előkerült még egy I. Ulászló által veretett pénz, valamint egy Habsburg dénár, egy nagyobb méretű vas serpenyő töredéke, gyűrű és vaskések. A tervek szerint ősszel folytatják a feltárást.

Végül mutassuk be Zoltán segítőit. A zalaszentgróti Vass Fanni a Pécsi Tudományegyetemen most végzett régésztechnikusként, s ősszel folytatja mester szakon tanulmányait. Szerinte a feltárások egyik legnagyobb csodája, hogy személyesen találkozhat olyan tárgyakkal, amit más valaki használt évszázadokkal ezelőtt. Horváth Bence az ELTE-n végzett geográfusként, a múzeumban tavasz óta dolgozik régésztechnikusként. Feladata többek között a rajzos és fényképes dokumentáció, a geodéziai mérések. Ez a második ásatás, amin részt vett. Parádi Kristóf Pécsről származik és jelenleg Zalaszentgróton él. Ő művelődésszervezőként és szociális munkásként végzett, ám tavaly augusztusban felkeltette érdeklődését a múzeum hirdetése, így jelentkezett az állásra. Nem bánta meg, ahogy a többi fiatal sem, ugyanis „időutazóként” olyan közelségbe kerülhetnek a múlt emlékeivel, ahogy egyszerű laikus nem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában